Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. május / 1. évf. 2. szám

ßaiahni Szemle r -^^tmT^ C A zivatar elvonult, a keleti égen, arra Akarattya felé látjuk a sötét zivatarfelhőt s ezt mesésen felékesíti a szivárvány. Mert hisz a lenyugvó Nap sugarai megtörnek és visszaverődnek a cseppek belsejéből s a fehér napsugár színeire bomolva jut szemünkbe. »Egy sugár a Nap szeméből, büszke diadalmosoly, mely a sírva futó felhőn megtörik, de nincs sehol.« Senki szebben és jobban nem jellemezte ezt a kedves fénytüneményt. Napnyugtakor már messze elvonult keletre a zivatar s akkor látjuk jól a zivatarfelhő jellemző alakját (6. ábra). Mint valami nagy üllő, úgy terpeszkedik a pallium vagy ernyőfelhő a halmazfelhők festőies csoportja fölött. Annál szebb a látvány, mert ilyenkor már rendesen az alkonyfény rózsaszínű sugarai festik meg afelhőket. Ugyanaz atünemény, mint az Alpokban az »Alpenglühn«, az Alpok izzása. A nagyszerű tünemény lejátszódott, a természet felüdült. Még csak a kis falusi patakok zúgnak erősen, mert megáradtak s iszapos, zavaros vizüket sebesen szállítják bele a Balatonba. Óriási erők mozgatása, óriási tömegek mozgása volt ez a nagyszerű színjáték! Sok millió tonna súlyú levegő felrohanása, sok millió tonna víz kicsapódása olyan óriási tünemények, amelyek mellett az ember hitvány kis féreggé törpül. És mégis viharágyúkat szegeztek ellene! Mintha a tücsök az ő ciripelésével akarná elkergetni az elefánt-csordát! CHOLNOKY JENŐ DR. 55 3*