Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. május / 1. évf. 2. szám

golyó s jaj annak, akit védtelenül utóiért. Volt már a Balaton mellett olyan jégverés, hogy embereket és állatokat vert agyon s a fákon még évek múlva is meglátszott a szörnyű pusztulás (pl. Vörösberény 1898). Ha azonban a fölfelé rohanás némileg mérsékeltebb, akkor a jég az esővel együtt hull le. Ilyenkor nem is olyan nagyok a jégszemek, de különösen meglassítja őket az, hogy beleütköznek az esőcseppekbe. Mert az esőcseppek sokkal lassabban hullanak, mivelhogy útközben változtatják alakjukat. De ez már messze vezetne tárgyunktól. Előáll tehát az az önmagának ellentmondani látszó (paradox) tünemény, hogy minél nagyobb a fölmelegedés, annál nagyobb a jégverés valószínűsége! A zivatarból hulló zápor nagyon lehűti a levegőt s a zivatar körül levő levegő meg meleg. Ennek következtében a zivatar előtt olyan körforgás keletkezik, mint a fűtött szobában. A meleg kályha mellett fölemelkedik a levegő, a hideg ablak mellett meg leszáll. A padlón az ablaktól a kályha felé húzódik és fázik tőle a lábunk, a mennyezet alatt pedig a kályhától a hideg ablak felé áramlik. Valóban, a zivatar előtt ilyen hömpölygő légáramlás támad. Ezt mutatja a rajzunk. Természetesen a zivatar előtt keletkezik ez, úgy értvén, hogy a zivatar vonul az aznapi légáramlással, a Balaton mellett rendesen nyugatról keletre. A zivatar mögött, vagyis azon a vidéken, amelyen már átvonult, lehűtötte a levegőt, tehát ott ilyen hömpölygés nem támadhat. A hömpölygő légáramlásnak földön futó része igen heves szél. Ez előzi meg mindig a közeledő zivatart. Ez kapja föl a port, a faleveleket, ez csapkodja be az ajtókat és ablakokat s ez okozza a legveszedelmesebb hullámzást a Balatonon s ez a vitorlásoknak a legnagyobb veszedelme, mert hirtelen jelenik meg s fölfelé kap mindent, felszakíthatja a vitorlákat, sőt felkapja a hullámtarajokat s a vízporból valóságos víztölcsérszerű alakzatokat futtat végig a tavon. Nagyszerű nézni, de nem jó belekerülni. Az ilyen erős szél felfelé szálló részén rendesen kis forgószelek keletkeznek. Ilyenek emelik föl az Alföld porát, »mintha füstokádó, nagy kémény szaladna«. Ugyanilyenek támadhatnak a zivatart megelőző, hömpölygő légáramlás felfelé szálló ágában is és ezek építik föl a veszedelmes víztölcséreket. Ez a fölfelé szálló, aztán a zivatarhoz visszatérő légáramlás felszökik olyan magasra, hogy abból is felhők válnak ki. Ez a nevezetes koszorúfelhő. 4. ábránk mutatja ennek képét. 50