Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. május / 1. évf. 2. szám

ßdüahtii Szemb Dél felé az égen kis gomolyagos felhők jelennek meg. Mindegyik felhőnek vízszintes alsó lapja, mintegy talpa van s mindegyik gömbölydeden dudoros. Ezek a felhők annyit jelentenek, hogy a levegő kezd fölfelé emelkedni, illetőleg fölfelé emelkednek a nagyon meleg részecskék s helyettük hideg részek süllyednek le. Ez a kicserélődés (konvekció) okozza a reszketést. Ha a kicserélődés elérkezett olyan magasra, hogy a levegőből kicsapódik a pára, akkor ott felhő jelenik meg. Tudnunk kell ugyanis, hogy a fölfelé emelkedő levegő mindig kisebb és kisebb légnyomás alá kerül, mert hisz mindig kevesebb és kevesebb lesz fölötte a levegő. Már pedig ha a levegőre ható nyomás megcsökkenik, akkor ezzel a csökkenéssel arányosan ki is terjed, megnő a térfogata. A léghajó gömbje is mind jobban és jobban feszül, amint fölfelé emelkedünk, mert hisz kiterjed a benne levő gáz. Ha nem vigyázunk, még ki is pukkanhat. A levegő felsőbb rétegeinek vizsgálatára felbocsátott kémballonoknak mindig az a sorsa, hogy odafenn elpukkannak s ejtőernyővel szállnak le a földre. Persze ezek kicsinyek, embert nem, csak műszereket visznek magukkal. Nos tehát a fölemelkedő levegő emelkedés közben állandóan kiterjed! Tudnunk kell azt is, hogy minden gáz lehűl, ha kiterjed! Hisz ezen alapul a jéggyártás mestersége! Az ammoniák-gáz hirtelen, igen gyors kiterjedése annyira lehűti a gázt és környezetét, hogy a víz megfagy, sőt igen alacsony hőmérsékletű, —10°, —12° hideg lesz! A gázzal hűtő jégszekrények ravaszsága is ezen alapul. A felfelé rohanó levegő tehát kiterjed, lehűl s emmiatt kiválik belőle a pára parányi kis cseppecskék alakjában. Rendkívül kicsinyek ezek a kis cseppecskék, azért lebegnek a levegőben! Minél kisebb ugyanis valamely test, annál nagyobb aránylag a felülete a köbtartalmához képest. Gondoljuk el, hogy ha egy búzaszemet ketté vágunk, akkor egy fél búzaszemnek a felülete jóval nagyobb, mint az egész búzaszem felületének a fele! Mert hisz a fél búzaszem egyik oldalát a vágás felülete borítja! Ha még tovább és tovább vagdossuk a búzaszemet, utoljára olyan parányi lisztszemeket kapunk, amelyeknek felülete már óriási nagy tömegükhöz képest. Mivel pedig a levegőhözvaló súrlódás annál erősebb, minél nagyobb a súrlódó felület, az ilyen parányi lisztszemecskéknek olyan óriási a súrlódása súlyukhoz képest, hogy nem hullanak le a levegőből még napok alatt sem. Ez az a veszedelmes lisztpor vagy malompor, amely borzasztó robbanásoknak lehet az oka, mert hisz 46