Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1944. február / 3. évf. 17-18. szám
ß<datxmiSzem(e. A feísöörsi prépostsági temp/om helyreállítása Felsőörs róm. kat. prépostsági! templomát, mint a Balaton közvetlen környékének legjelentősebb Árpád-kori műemlékét tartja számon a művészettörténeti szakirodalom. 1) Az általánosan elfogadott nézet szerint a mai épületben csak a torony, a szentély és a főhajó falai maradtak volna meg az eredeti 12. századi egyhajós templomból. A mellékhajók és sekrestyék ellenben, amelyekben régebben egy eredetileg háromhajós elrendezés maradványait sejtették, a belső barokk stílusú kiképzésével együtt Padányi Biró Márton alkotásai. Tény az, hogy az utóbbi sokszor egyszerű pallérmunka színvonalán álló részek miatt a kétségtelenül Árpád-kori építkezés szépsége, kivéve a torony nyugati oldalát, alig érvényesülhetett. Természetes, hogy a laikus túristák és nyaralók, akiket a templom híre Felsőörsre csábított, némileg csalódottan nézték a felemás épületet, amelyben a 12. századi egyházból csak részleieket találtak, de az újjáépíttető Bíró Márton jó ízlésének is csak néhány finomabb belső részletformán és a berendezésben látták nyomát. Dr. Justh Istvánnak, a jelenlegi prépostnak érdeme, hogy a műértő szemével megsejtette a ma jellegtelen és durva toldaléknak látszó részekben is az Árpád-kori magot és akciót indított, hogy a kellemetlenül felemás épületben tárják fel, ami még a 12. századvégi egyházból megmaradt, annélkül, hogy feláldoznák a hajónak Biró Márton ízlését dicsérő szép barokk részleteit és berendezését. A Műemlékek Országos Bizottsága javaslatára a kultuszminiszter, továbbá a m. kir. Balatoni Intéző Bizottság Kultsár István elnökkel az élén készséggel nyújtott támogatást, hogy elvégezhető legyen a helyreállító munka első szakasza: az értéktelen 18. századi vagy még későbbi jelleget mutató épületrészek alapos átvizsgálása a vakolat leverésével és amennyiben lehetséges, a későbbi toldalékok, falazások ettávolítása. A munka a templom belsejében indult meg, ahol eltávolították az apszisz és a szentélvszakasz későbbi vakolatát, majd ugyanígy feltárták a torony alatti kis előcsarnok eredeti falait és boltozatát. Kívül lebontották az apszisz támpilléreit. 1943 év őszén került sor az északi és déli oldalhajófalak vakolatának részbeni leverésére és a déli oldalhajó nyugati oromfalának teljes feltárására. Az eredmény olyan meglepő volt, hogy halomra döntötte a templom eredeti alakjára vonatkozó összes eddigi feltevéseket. A templom padlásán és tornyában végzett alaposabb vizsgálattal már azelőtt is minden külön feltáró munka nélkül meg lehetett állapítani, hogy az általános felfogással szemben a főhajó falai, amelyeket pedig kívül ívsor is díszít, továbbá a torony felső, nyolcszögletes része, a toronyfiakra emlékeztető copfstílusú gúlákkal, semmiesetre sem lehet középkori, Legfeljebb anyaguk régi és a kváderkövek használatával, a főhajó falán pedig az ívsor 475
