Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1944. február / 3. évf. 17-18. szám

Kirándulás az arácsi Ko/oska-vő/gybe Nagyon kedves, tanulságos, élvezetes és könnyű séta, mindenkinek ajánlhatom. Jó időben egész könnyű cipővel nekiindulhatunk. Balatonfüredről a gyógyterem elöl indulunk. A szanatórium háta mögött a fenyvesliget felé fordulunk és északkelet felé tartunk szép, öreg tölgyfák közt, jó úton. A liget keleti szélén út visz egyenesen északra, ezen menjünk és sajnálattal fogjuk látni, hogy a ligetből milyen nagy darabot parcelláztak ízléstelen nyaralók számára. A ligetet északkeleti sarkán hagyjuk el, átmegyünk az országúton, azután szép fasorok közt északra haladva, átmegyünk a vasúton, a Vaszary-villa mellett továbbhaladva, szöllők közé érünk. Balkéz felől a szöllökben áll egy óriási diófa, talán legnagyobb az egész környéken. Néhány száz méter után keresztútra érünk. Nyugatról keletre halad ez a típusos Balaton-vidéki kocsiút. Ezt követjük jobbra, tehát kelet felé. A Herkules-\illánál az út északkeletre kanyarodik és kivisz az országútra, arra, amelyik Arács falut az Eszterházy-féle vendéglő felé összeköti a fürdőteleppel. Ezen talán rövidebb lett volna az út, de unalmas az országúton baktatni. Azonkívül érdemes megnézni az említett kocsiút gyönyörű mezei növényzetét. Mellette üdén virít a legszebb mezei virágok gyönyörűen változatos csoportja. Kertész nem rendezhetné szebben, sokszor olyan szép ez a növényzet. Legtöbb szokott lenni a nagy fehér, ernyősvirágú vad murok (Daucus), a cikória kék virágai némely esztendőben tömegesen díszítik az út szélét. Hatalmas, gyermeknagyságú bokrokban látjuk a másik ernyős virágot, a fátyolszerűen finom Falcariát. Sokszor a zsálya vöröses, ibolyásszínü virágai nyomnak el minden mást (Salvia) az oroszlánszáj, vagy tátogató (Antirrhinum orontium), a kelésfií (Knautia), a vasvirág (Xeranthenum), és még számtalan más csoportosul, szinte várja a festőművészt, aki megörökíti ezt a gyönyörű látványt. A sétálók rendesen nem figyelnek rá, pedig érdemes. Mások meg csokrot szaggatnak belőle, pedig kár, mert hamar elhervadnak és vázában nem is olyan szépek. Az Arács felé vivő országút csakhamar a temető mellé ér. Balról van a/ új, jobbról a régi, festőies temető, a patakvölgy felé lejtő oldalon. Menjünk be a rácsos kapun. A kaputól egyenesen vivő úton menjünk le a temető alsó széléhez. Ott balra, a második sír a nagy Lóczy Lajos és nejének sírja. Alsóőrsi vörös homokkőből van a sírkő, sziklaszerüen alakítva, mert talán ez illik legjobban a világhírű, nagy magyar geológus emlékéhez. A sírkövön rajta van nagy emberünk bronzplakettje, egy kis fülkében, üveg alalt pedig az a havasi gyopár csokrocska, amelyet Stein Aurél küldött a Himalájából Lóczy sírjára. Sajnos, a sír el van dugva, nincs körüle szabad tér, pedig ennek a sírnak zarándokhelynek kellene lennie, mert nemcsak ázsiai fölfedezései és tudományos eredményei szereztek neki világhírt, hanem a Balaton tudományos tanulmányozásának meginf)í|p<»ívn] és nagyszerű vezetésével valósággal megindította a BUityCf Az ő elnöklete alatt. KESZTHELY DL lAi K