Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. december / 2. évf. 15-16. szám

ßüfakvdSmnie Tavy Lajos kitűnő leírásához okvetlenül hozzá kell fűznünk azt a megjegyzést, hogy ezek az árvíz-duzzadások sokkal kisebbek lettek volna, ha a Zala már Hídvégnél szétterülhetett volna a Kis-Balatonban. A mellékelt térképen jól látni, hogy a Kis-Balatonon keresztül vezetett Zala-töltéseket három helyen szakította át az árvíz, tehát a Zala medrében sokkal magasabban állt a víz, mint a Kis-Balatonban. Kétségtelen tehát, hogy a kisbalatoni töltések duzzasztólag hatnak. Kilenc kilométer a begátolt. Zala hossza a Kis-Balatonban s ilyen árvíz idején a kilométerenkint 10 cm vízszínesés valószínű, tehát a töltések legalább 90 centiméter duzzadást okoztak! De mennyi iszap is belezúdulhatott akkor a Nagy-Balatonba! Bizony, minden arra mutat, hogy ezeket a töltéseket sürgősen el kell távolítani s a Zalát Hídvégnél szét kell eresztenünk! Cholnoky Mantuano József: A Sió, Sárvíz és Kapós 1940. évi márciusi árvizeinek ismertetése. Vízügyi Közlemények, 1941. XXIII. évf. 1—2. szám. 102—124 oldal. Budapest, 1943. Az 1940 tavaszi árvizeket az előző őszi rendkívül bő esőzések, majd a sok hó, nagy téli hideg és a hirtelen beállt olvadás okozta. Amikor a baj kezdett nagyon fenyegető lenni, a siófoki zsilipet egészen lezárták, hogy ezzel is kevesebb legyen a levezetendő vízmennyiség. Megtörtént ekkor, hogy a Kapós és a Sárvíz óriási árvize olyan duzzadást okozott, hogy a Sión visszafelé folyt a víz! A rendkívüli vízmennyiség egészen kivételesen meglepő volt, úgyhogy a védmüvek képtelenek voltak a kiöntéseket megakadályozni s különösen Simontornyán és Dombóvárott volt nagy kár. Sióagárd falu is nagy veszélyben volt, de éjjel-nappali munkával sikerült megmenteni. Emberemlékezet óta ilyen nagy víz itt nem volt, nem csoda, ha nem voltak rá előkészülve. Mindenesetre le kell vonni a tanulságot s az árvízgátakat magasabbra és eresebbre kell építeni. Cholnoky. Dr. Lukács Károly: Tihany Nemzeti Park A „Magyar Szemle" októberi száma nyolc oldalt szentelt Lukács Károly érdekes tanulmányának Az érdeklődés előterében f:kvő, legfőbb balatoni kérdések egyike újabb megvilágítást nyer a neves író tanulmányában. A nemzeti parkok történetét ismerteti a töle szokott alapossággal és megállapítja, hogy Klebelsberg gróf „— kedvenc gondolata volt, hogy a tihanyi félszigetet a maga egészében Nemzeti Parkká, vagvis védett területté, ú. n. rezervátummá tegye. A félszigeten található valóban becses természeti ritkaságok és az inkább művelődéstörténeti, mint művészeti értéket képviselő műemlék megóvását csak ezúton gondolta biztosíthatónak." Ennek az eszmének megvalósítására már a kezdő lépéseket is megtette, amint ezt néhai Entz Géza lapunk hasábjain közölt cikkében olvashattuk. Utal Iklódy-Szabó Jánosnak a nemzeti park-fogalom merész kiterjesztésére irányuló javaslatára, — amely az egész Balatont — majd főszer-