Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. december / 2. évf. 15-16. szám

A Palaton!<őrnyél< néprajzi feladatai Kerekeit hatvan esztendeje annak, hogy szakember azzal a határozott céllal kereste fel a Balatont, hogy ott néprajzi gyűjtést végezzen. Herman Ottó volt az, aki 1883-ban Siófokon, Kenesén és Tihanyban, az akkor még virágzó halászat mestereitől igyekezett kitudni mindazt, ami foglalkozásukkal kapcsolatos volt. Vállalkozását siker koronázta, oly annyira, hogy a következő évben megint itt találjuk, ezúttal azonban Balatonfüreden, Tihanyban és Keszthelyen. Herman örökbecsű nagy munkájához a „Magyar Halászat Könyvéhez" gyűjtötte akkoriban az anyagot és kutatásai az egész országra ktierjedlek. Műve 1887-ben látott napvilágot a Természettudományi Társulat kiadásában. Sok oldalon találunk a Balaton halászatára vonatkozó anyagot, de ezenfelül is két külön fejezetben szól arról a községről Tihanyról, amelyet két ízben is felkeresett .Tihany őshalászata" és a „Látott hal" e fejezetek címei. Herman kutatásait követő néhány évvel a Magyar Földrajzi Társaság keretében megalakult „Balaton Bizottság" nagv munkatervébe a magyar tengerre támaszkodó ötven község néprajzi felkutatását, illetőleg feldolgozását is beiktatta és ezzel Jankó Jánost bízta meg. Jankó közel négyszáz oldalas müve 1902-ben jelent meg és mindmáig az egyetlen olyan néprajzi monográfia, amely vidékünk összes fontosabb kérdéseivel foglalkozik. Nem feladatunk, hogy könyvét e sorokban részletes bírálat tárgyává tegyük, de annyit mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy abban az időben még lényegesen többet lehetett és kellett volna összegyűjtenie. Hogy ezt nem tette, az csak azzal indokolható, hogy nem ismerte fel azt a súlyos válságot, amelyen a Balatonkörnyék falvai éppen akkor igyekeztek átlábolni, a filloxera és a Balatoni Halászati Rt. idézték a válságot elő. Ezek következtében az ötven község nagyrészében megindult a népi élet átalakulása. Jankó könyve a Balatonmelléki lakossáq néprajza címet viseli. Mint ilyen mindezideig egyedülálló. Az őt követő kutatók ugyanis megint csak egyes részletkérdésekre irányították figyelmüket. így Matomjai Dezső csak a népművészetre, Tóth és Nászay csak az építkezésre. Mégis ez a két utóbbi kutatás méltóan sorolható Herman halászati gyűjtése mellé. Malonyai a Magyar nép művészete című kötetes művében a Balatonkörnyék pásztorművészetének külön egy kötetet szentelt, míg a Dunántúl kötetben egyéb ide vonatkozó népművészeti ágakra is kitért. Ez a munka 1911-ben jelent meg. Több mint két évtizedes hallgatás után a néprajzi kutatóknak újabb mondanivalójuk akad a Balaton környékéről. Tóth Kálmán és Nászay Miklós építészek, főleg gazdag képanyagban a Balatoni Intéző Bizottság kiadásában a Balaton vidék népének építészete címen könyvet írnak. Ezzel a nagyobb vállalkozások sora le is zárult. Ez év tavaszán ugyan Balaton környék művészete című kisebb terjedelmű munka, ugyancsak a Balatoni Intéző Bizottság kiadásában a Balatoni Könyvek sorozatának