Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. augusztus-október / 2. évf. 13-14. szám
ßaMöniSzemfe Jánosi Gusztáv „Do Jó -ja. Kenese vizén 1887-ben jelent meg a Dod ó vito rlás. A kényelmes, mélyjáratú hajó ott pompázott a másfélméteres mélység felett, a hosszú kikötő végének irányában. Sudár árbocán fehér csillagos, bordó piros zászlócskát pattogatott a szél. Kötelei sugarasan futottak le árbocáról. Fekete teste belesötétedett a víz tükrébe, mint árboca is. Ha meg felöltöztették, patyolatos álomként szökkent a bójáján. Igazi sirály volt, nagy fehér szárnyaival; kettős orrvitorla, nagyvitorla s még külön csúcsvitorla is segítette a víz hasításában. A kikötő végéhői lestük, mint suhant el az olívzöld vizén. Zöld moszatos oldalát kidüllesztye, büszke fejét oldalt fordítva siklott neki az almádi partoknak. A Dodó gazdája Jánosi Gusztáv, a veszprémi székeskáptalan tagja. Már megjárta Rómát, az Adriai tengeren elvitorlázott Miramareig. Neves műfordító volt. Szinte minden nyugati nyelven beszélt s fordított. Művei — eredeti s átköltött művei — már nevet szereztek neki. A falu derekán, a toronymagasságú parton ott állt úri laka, a nyaralója. Az irodalom és művészet felkent emberei látogattak el hozzá nyaranta s testvéreinek gyermekei rajongták körül. Népes család volt körüle. A balatonfüredi Stefánia Yacht Egyesület dalmata matrózokat hozatott a Balatonra, amikor Jánosi is kedvet kapott a vitorlás sportra. Neki Giovanni Caravanichot ajánlotta az egyesület vezetősége. A józan, derűskedélyü taliánt megszerette. Tizenhét éven keresztül szolgálta urát hűségesen, biztos hajóstudással, a balatoni szeszélyes időjárás és szélirány határozott kiismerésével. A faluban is népszerűségre tett szert. Mi, gyerekek, úszási bravúrunkban a vitorlást tűztük ki célul. Ha vízbe esett valami értékes tárgyunk, Giovannit kértük és matrózsapkájával kimerítette az iszapos fenékből az eltűnt tárgyat. Órák, fülbevalók, s más értékes holmik dicsérték derékségét. Egyben ellátta ura körül az inasi teendőket is. Ha meg alkalmas szél fújt, felvonta a vitorlákat és a fel-alá jártatással kívántatta meg gazdájával a hajórakelést. Endrődi Sándor balatoni író is meglátogatta Jánosi tornyos, kényelmes, ízléssel berendezett nyári otthonát. A feledhetetlen napról meleg emlékezést írt a Fővárosi Lapokba. Endrődi maga is űzte a vitorlás sportot. Jókaival volt is egy kalandja. Mikor alsóőrsi tanyájára, keresztelőre vitte magához a regényíró komát, a Balaton igen megcsúfolta. A csopaki öbölben ki kellett szállniok s csónakon folytatták az utat Örsig. De micsoda különbség az éjjeli szállással is berendezkedő vitorlás, és a kisebb hajók között! Azt a lelkeshangú cikk mondja el, melyről már említést tettünk Endrődinél. A kormányrudat rendesen maga Jánosi tartja kezében. Giovanni a vitorlákat rendezi. Enyhe légáramlásban, igazi vitorlázó szélben, gyakran ítéletidőben is útrakeltek s bejárták a szelek szárnyán az egész Balatont. S
