Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. augusztus-október / 2. évf. 13-14. szám

Turistaslodas a Balaton mellett A turistáskodást ugyan a sportok közé számítjuk, de olyan sport, amelyből a versenyek ki vannak zárva. Vetélykedések itt is lehetnek, de versenyezni a turistának nem szabad. Ez a sport ugyanis arra való, hogy a mindennapi életben elfoglalt egyének testi és lelki épségét, erejét meg­őrizze, életét meghosszabbítsa s idegzetét rendben tartsa, az „ép testben ép lélek" gondolatát meg is valósítsa. Mert a turistáskodás nem csak az izmok rugalmasságát tartja fenn és fokozza, hanem a vérkeringést is rendezi s az idegzetet is rendbe hozza. Csak teljesen egészséges idegzetű emberek lehet­nek szellemi munkára alkalmasak. Természetesen nem mindenki bírja egyformán a járást, a hegymá­szást, a távsétákat, a tarisznya-kosztot stb. Ezért akkor, amikor valamely vidéken a turistáskodást lehetővé akarjuk tenni, sőt azt ki akarjuk fejlesz­teni, akkor tekintettel kell lennünk ezekre a testi különbségekre. Más lehe­tőségeket kell nyujtanunk üreg uraknak és asszonyoknak, mint a fiatalok­nak, másokat azoknak, akik szervezett, hivatott turisták, és másokat azok­nak, akik csak pihenésképen menekülnek ki a természetbe, de még csak túrista öltözetük sincs. Ezért a Balaton mellett háromféle turista útrendszert kell kiépítenünk. Az első a sétálók útrendszere. Alkonyat felé, amikor már nincs nagy me­leg, az elpuhult városi bácsik és nénik sétálni szeretnének s vinnék maguk­kal a gyerekeket is, legyenek valóban olyan sétáló útjaik, amelyek mind távolabb és távolabb csábítják őket s megszerettetik a természetet. Ne csak a fürdőhelyek árnyas sétaterén lődörögjenek s mutogassák élesre vasalt pprcellán-nadrágjukat meg legújabb „dirndli" ruhájukat, hanem menjenek messzebb is, ki a szőlők, falvak közé s lássák a természetet és a nép életét is. Ezért szükségesnek tartom, hogy a tó körül olyan sétaút épüljön, amely lehetőleg kevés kapaszkodással, vízszintesen haladjon a tópart közelében, olyan magasságban, hogy mindig kilátás legyen a tóra. Bészben az autó­sztrádák mellett kell haladnia, de úgy, hogy ne a kocsiúton járjon az em­ber, mert az kellemetlen és veszélyes. A Füredről Tihanyba vivő autóút mellett van ugyan egy gyalogjáró kijelölve s til-túl kiépítve, de ezen nem lehet sétálni. Nem ilyen sétutat kell képzelnünk, sőt ez csak elrettentő pél­dául szolgáljon, mert sok pénzbe került és semmi haszna sincs. Milyen szép volna, ha ilyen kényelmes sétaúton elmehetnének Kenesé­től Keszthelyig mindkét parton! Persze pihenőhelyek, kilátókák kellenek rajta elég sűrűn. Ilyenek azok a gyönyörű erdei sétautak, amelyek például Ischl, Luzern, Interlaken táján, meg a Bivierán vannak. A második útrendszer a kissé erősebbjárók kedves sétahelye legyen. Ez a falvakan és szőlőkön visz keresztül, olyan magasságban, hogy min­denünnen nagyszerű kilátás nyíljék a tóra, a bájos fekvésű falvakra, vil­lákra. Gyönyörű sétaút vihetne pl. Csopakról Arácsra a hegy oldalában ma is meglévő, úgynevezett „Istenfia-útja" mentén. Mondhatom, hogy ked-

Next

/
Thumbnails
Contents