Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. augusztus-október / 2. évf. 13-14. szám
(Adatok a Balatonvídék művészettörténetéhez.) Pár évvel ezelőtt a Balatoni Intéző Bizottság előadássorozatában e sorok írójának már alkalma volt rámutatni arra a szomorú tényre, hogy a Balaton vidékének egykor hihetetlenül gazdag középkori 1 építészetéből az utolsó pár emberöltő majdnem annyit pusztított el, mint a török hódoltság kora és az ezt követő újjáépítések. A vigasztaló csak az, hogy akadtak lelkes kutatók, akik az azóta nyomtalanul ellűnt vagy eredeti alakjukból kegyetlenül kiforgatott emlékeket rajzban és írásban, amennyire lehetett, megörökítették. Vázlalaik és jegyzeteik ina egyedül beszélnek egy sor templomról, templomromról, amelyet a hitélet követelményei teljesen átalakítottok, vagy a tulajdonosok kapzsisága és nemtörődömsége elpusztított. Mivel mindaz, ami elveszett, a múltnak, a történelemnek épúgy szerves, eleven része, épúgy az előttünk élt nemzedékek munkájának eredménye volt, mint az, ami megmaradt, kötelességünk az ilyen forrásokat felkutatni és az érdeklődők elé tárni. Ha ezt nem tennénk és pl. a Balaton vidékén is megelégednénk azzal, ami kézzelfoghatóan és „in situ" megmaradt, teljesen hamis képet kapnánk földünk és népünk egykori kultúrájáról. Ezen az alapon ép a színinagyar vidékek, ahol a török annyit rombolt és az utána következő újjáépítés még a romokat is sokszor eltüntette, rendkívül szegénynek és alsóbbrendűnek tűnnének fel a szerencsésebb nyugati szomszédokhoz képest. Azok a fametszetek és rajzok, amelyeket sorozatosan közlünk, túlnyomórészt Römer Flóris, kisebb résziben Storno Ferenc soproni építész tudományos hagyatékából valók. Különösen Römer Flőrisnak köszönhet sokat a zalai part régészeti és művészett örtén eti felkutatá sa. Römer ugyanis megbízást kapott Zala megye középkori emlékeinek feldolgozására és ezért a hatvanas évek elején a megye legnagyo bb részét bejárta és a megvizsgált épületek legtöbbj ét munkatársaival, Bcrgh Károllyal vagy Hencz Antallal felmérette és lerajzoltatta, a rajzokról pedig fametszeteket készíttetett. Jegyzetei és a dúcok Zala vármegye tulajdonába kerültek és túlnyomórészük most kerül először közlésre. Storno Ferenc rajzai ma a Műemlékek Országos Bizottságának rajztárában találhatók, először a fentemlített előadás keretében kerültek bemutatásra. A templomok, amelyeknek képét a múltból felidézzük, nem voltak jelentős műemlékek. Némelyiknél az élet kérlelhetetlenül követelte, hogy új. nagyobb épületnek adjon helyet. Mégis sajnálnunk kell őket, mert a magyar mult egy-egy darabja tűnt el velük, egy-egy emlék, amely falusi magyar ember számára egyedül képviselte a történeti talajjal való, élő kapcsolatot, a magyarságtudat történeti alapját. És voltak köztük olyanok is, amelyeknek
