Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. június / 2. évf. 11. szám
544 ßaMbniSzemfe nem vízbe hányták egymást. Örök hálaadást érdemel tehát minden legkisebb gondolat is, mely a hídnak valósítására kerekedett." „De halljuk hát már! Okot adott erre az 1834-től egész 1837 kezdetéig tartó, háromesztendei híres szárazság. Mert akkor a Balaton vize annyira megapadt, hogy csupán csak a folyásánál volt, itt mikörülenk valami mélye; egyébütt pedig keresztül-kasul lehetett benn gázolni. Nevezetesen a sajkajárásnál a víz úgy elfogyott, hogy a töltést mind Szala, mind Somogy felől, majd csaknem minden héten bellebb-bellebb kellett a mély víz felé tölteni; de be is töltötték, úgy hogy a sajka 3, vagyis három perc alatt a túlsó partra érhetett." „Ekkor hát a baj és a természet útmutatása fölébresztette mind a mélt. uraságot, gróf Festetics Lászlót, mind pedig T. N. Somogy vármegyét. Sürgette ez a mélt. uraságot mind írással, mind deputáció által; csak egy vármegyegyülés nem volt, hogy a híd elő nem fordult Kaposvárott. Sőt írt a fels. consiliumra és a híd fölállíthatását kérte azon igen emberi támogatással, hogy ő csak addig szed vámot, míg az építési és fönntarthatási költség kikerül. De a gróf sem hagyta magát a sarkáról lecsapni: és a privilégiumot csakugyan ő nyerte el." „Kézzel-lábbal készítették a fát a csurgói uradalomban; a gróf mind a maga szekerein hordatta; és az első cölömpöt leverték 20-a Mai 1837. Öröm volt ezt nézni, mikép bikázák ezt a hajón álló készülettel; én egyszer kivezettem a vörsi oskolás gyermekeket, egyedül csak azért. 6 Az építész volt Kern Fer., a grófnak igen derék ingenőrje; a húzást-vonást pedig kormányozta Lichtenvohner Fer., keszthelyi ácsmester. A lábfák magassága a víznek lehető nevelkedhetését hozzá volt ugyan véve, de az 1838-iki tél mégis minden számítást megcsalt, mert igen sok hó volt, csaknem mint 1830-ban, a víz tehát 4, vagyis négy lábbal magasabb volt a közép libellánál. Ez a hidat nagyon elkéslette, mert a süvegfákat hosszatt megkettőztették, hogy így a híd magasabb legyen." „De a töltések is rettenetes munkába jöttek, mert annyi rőzsét összevágatni, helyre hordatni, vízbe helyeztetni és szalmával és köveccsel két ízben is (mert egyszer már végig volt kövecsezve, de újra rőzsét hordtak fölibe) meghordatni, csak az hiszi mennyi munkába jött, ki a sok dolgozókat látta ott.'' „Elkészült mégis 1839-ben márciusban, úgy hogy az első átmenetel volt rajta 2-dik márciusban délután, minden ünnepség nélkül. Az első átmenő volt egy disznókereskedő a fókájával; a második egy tikász, kik véletlenül akkor értek. Áldás, dicsőség és örök jutalom mindazokra, kik elősegítették, mert „H4d a Balatonyonn" oly jelenet ezy ínely nem csak itt mikörülenk, hanem az ország minden krónikáiban eltörülhetetlen, feledhetetlen jegyzéket érdemelne. De nemcsak azt, hanem oly jelenet ez, mely ércre, gránitra, márványra, cédrusra s a lehető legszebb arany emlékre méltó volna." 8 íme egy helyi érdekű, Honismertető kirándulás már 1837-ben, méghozzá elemi iskolásokkal! Ez Kövér Jánosnak még külön érdeme!