Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. május / 2. évf. 10. szám

UTÁNAD VÁGYTAM! Utánad vágytam. Vágyva vágyakoztam. Nem láttalak már fólesztendeje, pedig hozzád köt életem fele s hozzád kiáltok hozsannát dalomban! Fülembe zsong az álmok tengeréből symphoniák édes-hús dallama, mintha a Nyár szerelmet vallana, pedig a nap még hólepelbe kél föl. Már itt vagyok. Pillangók kergetődznek, dús fürtje csillan az aranyesőnek, villog a fény a fodros tarajon . . . Nem dobta bár el jégpáncél övét még, az ajka forró, nagy szeme sötétkék és százszor szebb, mint volt — a Balaton! Karafiáth Jene KíKVJiitll I Este va

n' Azotl esték egyik

e' IIU>>UIII —ClJvJ^a nielyeknek szelíd nyugalmában a számoló ész elandalodk, minden gondolat a szívben terem, az emlékezet páraképei feltűnni szeretnek a tárgytalan merengés előtt s a jövendőnek gőzalakokként egybeolvadnak. S mi mondha tatlanul gyönyörű este Füreden! Ablakom előtt suttogva terül el a Balaton, mint egy nagyszerű tükör, melyet önszemléletnek alkotott a Mindenható. Amott távol láthatáron, ahol Somogynak alacsony partját az esthomálynak leple födözi, szelíd aranyfénybon kéd a teli hold s keresztül az egész rezgő vízszínen egy sugárcsomót lövel, leírhatatlanul bájost, gyönyörűt. Szép ez a Balaton, szép mindenkoron; szép, midőn csendes s foltonként színét változtatja, szép, midőn medre mélyéből az üvöltő szél sötét habokat paskolgat föl; szép, midőn a vihar közelségét haragos zöld színt öltve jelenti (méltó tanulmány egy Daguerrenek); de legszebb mondhatatlanul szép, midőn a kelő na]) az első sugárt, vagy a teli hold a bájos fénycsomót göndör vízszinén végiglöveli. Ki a Mindenható mosolyát egy földi képben látni sóvárog, ezt nézze meg. És mégis, az embernek szíve fáj, midőn a roppant vízre tekint. Oly holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holttenger lehet! Volna csak másutt e tó, amarra nyugat felé, a virító városok körítenék — fürge gőzösök ünnepelnék rajta az emberész diadal á t.