Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. április / 1. évf. 1. szám

ßaMbtiiSzamk hogy egyes vármegyékre vonatkozó adatait kiegészítse, de hogy Zalában járt-e másutt, mint Keszthelyen és Füreden, arról nincs biztos tudomásunk. (Egyik korábbi közlésünkben már megemlékeztünk veszprémmegyei tartózkodásáról, a balatoni jégi halászat élményszerű leírása kapcsán. Ethnográfia, 1940. 3. szám.) Egyik nagyobb tanulmányi utazásáról tudósunk betegen érkezett haza és időelőtti megrokkanását (1742-ben szélütés érte), majd 7 évvel utóbb bekövetkezett halálát is nyilván a testi erőivel arányban nem állt fizikai megerőltetések okozták. A »Notitia Comitatum Hungáriáé Nova e«-ból 1735-től kezdve, hét év alatt csak 4 kötet, az egész műnek ötödrésze jelent meg Bécsben, az 5. kötet első fele, amely a dunántúli megyék elsejét, Mosont tartalmazza, csak a szerző halála után látott napvilágot. A 3 balatoni vármegye földiratát a kéziratos hagyatékban találtuk. A művelődéstörténeti szempontból rendkívül értékes kéziratokat a biztos elkallódástól Batthyányi József kalocsai, majd esztergomi érsek áldozatkészsége mentette meg, aki a szerény nyugdíjból tengődő özvegytől a hatalmas földrajzi mű kéziratait 1600 írtért megvásárolta. A balatoni fürdők és gyógyforrások (balnea et fontes salutares) alább következő ismertetését mutatóul közöljük a latin és magyar nyelven rövidesen kiadásra kerülő munkánkból. 1. HÉVIZ-FÜRDŐ Ősrégi melegfürdőnknek alább következő, idáig legrégibb 1734-5 táján készült ismertetéséhez meg kell jegyeznünk, hogy Bél Mátyás latin szövegében Hévíz magyar neve nem szerepel, de a XVIII. századi térképeken sem a meleg tó, hanem csak a malomér viseli ezt a nevet. Igy az 1769. évi Mülle r-féle Mappa Hungáriáé Lascianán is mint Balaton tóba ömlő patak neve szerepel Hévizünk. A Zala-szabályozás óta már nem a tóba, hanem a Zalába viszi langyos vizét; a környékbeliek a patakot melegér néven ismerik s a Hévíz nevet ma már csak a gyógyerejű tóra alkalmazzák. Az alábbi szövegből egyébként első olvasásra kiviláglik, hogy — ha megnevezése hiányzik is — a 200 év előtti Hévíz- ről szól a leírás, amely Zala megye folyóinak ismertetéséből indul ki. »Ha a többi kisebb folyókat mellőzzük is, nem szabad megfeledkeznünk arról, amelyik Keszthely felett, a hegység lejtőjéről csörgedezik alá és a tóba önti a vizét. Ez a tó pedig egy bővizű forrásból képződik s ez oly melegen buzog fel, hogy a legnagyobb fagyban sem merevül jéggé. A belőle folyó patak mindig egyformán, vizének fogyatkozása nélkül, télen úgy mint nyáron számos malmot hajt. Vize pedig savas és gyógyító hatású, épp ezért régebben fürdőházat is építettek melléje, amelyben vizét tűzzel is melegítették és így sok embernek adott módot a fürdésre. De miután az épület összeomlott, már többé nem használják.« 30