Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. március / 2. évf. 9. szám
300 ßaiäkrd Szemé UlTORLfiZÓ PÜSPÖH fi BfiLfiTOnon Jánosi Gusztáv, a sportember. Balatonkenese fürdőéletének egyik megalapítója Jánosi Gusztáv ulnii püspök, veszprémi kanonok volt. Kenesén díszes villát építtetett és „Dodó" nevü karcsú vitorlása a keneseieknek is büszkesége volt olyan időben, amikor egy szabályszerűen felszerelt, mélyvizet járó vitorlás még csodának számított a magyar tengeren. Váth János, a kenesei sziiletésü, ismertnevü balatoni író még most is álmélkodó szemmel idézi a Dodóról gyermekkora emlékeit: „Apró csigáin végigszaladt a kötél — írja.— Mind ott termettünk gyerekek a kikötő végén Csodálattal elegyest néztük, hogyan öltöztetik „Dodót" fehérbe. Ilyenkor megingott kissé. Fodrosán rajzolódott rá az ébredő, párában mosakodó, napsugárba törölköző víztükörre. A szellőcskében meglendült bíborszín, csillagos zásztócskája. Ideges vágyódással, mint a prüszkölő mén sörénye. Mikor nekieresztették, tártkarú patyolatszárnyán szelte a vizet, akár fecske a levegőt. Orra habot túrt. És csodálatosan tiszta maradt nyomán a víz. A hullámok egymásba fordultak, mint a barázda szántása. Bodroson, örvénylőén . . . Azután elsimultak". Jánosi Gusztáv kiválóan művelt, nagytudású, európai szellemiségű, tisztalelkű ember, igazhitű pap volt. Országszerte szerették és tisztelték őt nemzetünk nagyjai felekezeti különbség nélkül. Sokszor voltak vendégei a hazai irodalom és művészet jelesei közül, s az ő személye vonzott Kenesére müveit és kedves üdülőközönséget. Talán gyermekkorának balatoni élményei kedveltették meg vele az olasz műveltséget. Rajongott Itália kék egéért és szinte gyermeki áhítattal csüngött Róma, Firenze és különösen Velence hatalmas műemlékein, amelyeknek tudományos értelemben is tökéletes ismerője volt. 1869-ben, a vatikáni zsinat alkalmával látogatott el először az örök városba Ranolder püspökkel. Hosszú időn keresztül évenkint meglátogatta Olaszországot. Különösen Velencében időzött nagy szeretettel. A vitorlázás megkedvelésére is külföldi útjai adhatták az igazi indítékokat, azonban már gyermekkorában is próbálgatott vitorlázni a Balatonon hozzátartozói emlékezete szerint egyszerű, falusi csónakban vitorlaként kifeszített lepedőkkel. A Balatonon előadódó szerencsétlenségek azt a meggyőződést érlelték ki benne, hogy nem való kis hajó a Balatonra. A Balatonra olyan hajó kell, amely ellenáll a szeszélyes víz minden támadásának. Jánosi Gusztáv nagyon szeretett korcsolyázni. Akik a 80-as évek elején látogatták a városligeti jégpályát, mindnyájan megcsodálták a „jégpap" boszorkányos ügyességét a jégen. Jánosi azonban korcsolyával a
