Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. március / 2. évf. 9. szám

Ugyanígy Hunfalvy János „A magyar birodalom természeti viszonyai" leírásában (1865) is hiába keresünk egy sort is, ami a B. déli partjának fürdőhelyek létesítésére való alkalmasságát sejtetni engedné. Sőt ugyané tudós professzorunknak 1886-ban, akadémiai támogatással kiadott 900 oldalas magyar földrajzában is csak a füredi és keszthelyi (értsd: hévízi) fürdővendégekről történik futólagos említés, egyébként „az emberek — úgymond — nem sokat teltek még a tómedencének és vidékének szépítésére, a természet adományát se tudták kellően megbecsülni... Forgalom és közlekedés nincs a tavon, partjain egyetlen egy iparos és nagyobb népességű város sincs, somogyi partvidéke majdnem egészen puszta és néptelen." ) Pedig amikor nagy Lóczynk elődje ezt a keserű kifakadást tette, már tíz éve elmúlt, hogy három érdemes balatonvidéki újságíró: Bátorfi Lajos, a „Zalai Közlöny" szerkesztője, Lévay Imre piarista igazgató, a „Veszprém" és Roboz ístván, a „Somogy" szerkesztője lelkes felhívást bocsátott közre (1876) egy „Balaton Egylet" alapítására, azért, hogy a Balaton történeti és néprajzi ismertetésére, ásatások eszközlésére, a B. felmérésére és hasonló tudományos és irodalmi célokra megfelelő munkaközösség létesüljön, amely „minden évben díszes évkönyvet ad ki" stb. Ez az egylet, amely pedig már csak felújítása volt egy korábbi, ilyen célú alakulatnak, alig néhány esztendeig működött. A mi fáradhatatlan Sziklay Jánosunk, a kitűnő író, szerkesztőbizottságunk tagja 1882-ben újra életre hívta ugyan a „Balaton-Egylet"-et és az ő irányítása alatt több mint egy évtizedig dicséretes buzgalommal fáradozott is a Balaton népszerűsítésén, de 189ö-ban — anyagi támogatás híjján — ez az egylet is kénytelen volt működését beszüntetni. Az önzetlen ügyvezető sokat ráfizetett az egyletre. „Jellemző és elég szomorú" tünetként említi Sziklay „Mit csinált a régi Balaton-Egylet?" c. könyvecskéjében, hogy pl. „a révfülöpi kör azt a határozatot közölte, hogy csak akkor fizetik be a tagdíjat, ha megcsináljuk a vasutat. Két frt-os tagdíjakból mindjárt egy egész vasutat!" A Balaton körüli nagybirtok vitathatatlan, érdeme — ahogy a földvári példa is mutatja —, hogy legelőbb világosult fel benne a felismerés, hogy minő gazdasági hasznosító lehetőségek rejlenek a somogyi Balatonpart fövenyfürdő létesítésére kiválóan alkalmas adottságaiban. Amint a Déli-vasuton utazó, sok esetben a tengerpartra igyekvő s ott nyaralni vágyó magyar középosztálybeliek előtt kibontakoztak a mi Balatonunk kivételes természeti szépségei s egy-egy kirándulás folyamán feltárultak előttünk a tópart bársonyos fövényében, lassan mélyülő, langyos vizében, idegedző hullámverésében s melengető napsugarában rejlő higiénikus értékek is: már a hetvenes években kezdtek a fővárosból, Fejérvárról, Kanizsáról fürdővendégek, főleg többgyermekes szülők a nyári somogyi partra költözni. Eleinte alig tudtak máshol, mint a vasúti pályaőrök házikóiban és egy-egy élelmesebb falusi polgár házában elhelyezkedni. *) Ebbe a maga korában standard-műbe egyébként néhány goromba hiba is belecsúszott, így a Balaton közepes mélységét 7—11 méterre, tihanyi legnagyobb mélységét 45 és fél méterre teszi.