Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. április / 1. évf. 1. szám

ßafahmi Szemie. nagysága és alakja, rianás figyeltetett, mélységmérés, iszapgyűjtés végeztetett, a biológiai munka azonban teljesen szünetelt. Folytatták azonban a meteorológiai feljegyzéseket, a hidrográfiai felméréseket s egy 1:50000 léptékű térkép szerkesztését. Elnök bejelentette még, hogy az Akadémia zoológiai célra adott s Entz Géza műegyet. tanárnak juttatott 1000 frtján kívül Veszprém megye is megszavazott 1000 frt segélyt Zala megye 3 éven át 500—500 frtot, a Földmívelésügyi Minisztérium pedig 1000 frtot. Az 1893. évi kötetben Balatonra vonatkozó tanulmány szintén nem jelent meg. Még ideiktatjuk az 1894-ben történteket. Ez év febr. 14-én Lóczy Lajos ismét mint a Balaton Bizottság elnöke a Földr. Közlemények hasábjain összefoglaló jelentést adott ki a Balaton Bizottság 1892. és 1893. évi munkálkodásáról s ebben előadta, hogy a Balaton hidrográfiai tanulmányozása, meteorológiai figyelése, geológiai kutatása, vizének hőmérséklete, biológiai tanulmányozása, néprajza és feltérképezése örvendetes módon folytatódott s igen nagy munkát végzett a Földműv. Minisztérium vízrajzi osztálya is. Uj programmpont gyanánt sorolta fel a tihanyi félsziget fontos topográfiai felvételének ügyét, nagy örömmel fogadva Cholnoky Jenő műegyetemi asszisztens önkéntes ajánlkozását (ekkor 23 éves volt) a tachymetrikus mérések eszközlésére. Ezzel a munkálattal Lóczy annyira meg volt elégedve, hogy Herman Ottó és Márki Sándornak a Bizottságtól más elfoglaltság miatt történt kiválásakor 1 8 93-ban Cholnoky J e n ő t, továbbá Vangel János egy. tanárt és Francé Rezső szintén műegy. asszisztenst, a későbbi neves természettudományi írót választotta a Bizottságba. Lóczy ama reményének hangoztatásával fejezte be jelentését, »hogy pártfogóink jóakaratú támogatása a jövőben is nyilatkozni fog, rövid idő alatt az egész külső munkát befejezzük, amit az eredmények közlése is gyorsan fog követni.«. Ez utolsó előtti jelentés után még egy befejező végjelentést helyezett kilátásba, amely azután az 1894. dec. 14-i választmányi ülés alkalmával el is hangzott, a Bizottság munkásságának állásáról, t. i. »hogy a dolgozatok egy része már annyira elkészült, hogy azok kiadása iránt intézkedni kell. Ezért a választmány a Közoktatásügyi és Földmívelésügyi Minisztériumnál lépéseket fog tenni, hogy a munkálatok kiadását anyagi támogatásukkal lehetővé tegyék«. Az ezévi kötet már ismét bővelkedik Borbás, Lóczy, Cholnoky Jenő, Entz, Istvánffy és Jankó János értékesnél értékesebb tanulmányaiban. Mint tudjuk, a tudományos kutatás tanulmányozásának eredményei Semsey Andor dr. főrend áldozatkészsége folytán egymás után hagyták el a sajtót (pld. Entz kötete 1897-ben, Bolemann 1900, Jankó 1902, Sziklay 1904, Békefy 1907, Lóczy 1913, Cholnoky 1918, Kuzsinszky 1920), hogy ma már méltó büszkesége legyen a magyar tudományos irodalomnak. S hogy e szerény kezdetből a hatalmas méretekig kifejlődhetett, azt a halhatatlan érdemű alapítónak, Lóczy Lajosnak fáradhatatlan buzgalmán kívül, egykori asszisztensének s most az elnöki székben méltó 26