Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. január / 2. évf. 8. szám
A Balaton a legvonzóbb magyar vidék Ennek a bizonyítására kapunk érdekes adatokat a „Magyar Gazdaság Kutató Intézet" 16. számú külön kiadványában, amely „A magyar tanítóság belföldi utazásai" címen jelent meg. Az intézet a vas- és zemplénmegyei tanítók belföldi utazó kívánságai és utazásainak megállapítására kérdőívet küldött szét, amelyben elsősorban természetszerűleg Budapestre, a fővárosra vonatkozólag irányította az adatgyűjtést. Érdekes adat elsősorban, hogy a 377 választandó tanító közül csak 12%-a nem látta Budapestet. A legtöbben 18—20 éves korukban látogatták a fővárost. Sokkal érdekesebb azonban számunkra —, hogy a nézelődés, a szórakozás, az üdülés céljából történő vidéki utazások közül a megkérdezett tanítók 32%-a járt már a Balatonnál! így Budapest után a teljes érdeklődés a Balaton felé irányul. Az érdeklődés sorrendje ugyanis a következő: Budapest (96), Balaton (32), Győr (18), Szombathely (16), Sopron (15), Miskolc (13), stb. „Az összes magyarországi helyek és tájak között" állapítja meg az intézet jelentése — „Budapest kivételével — a Balaton a legvonzóbb, amelyet a választandó tanítóknak mintegy harmadrésze látogatott meg". A felszólított zempléni és vasmegyei tanítókat a vidéki helyek meglátogatására és a balatoni utazásra tanulmányi szempontok vezették, másodsorban pedig (33%-os mértékben) rokonok, ismerősök ajánlása. A propaganda-kiadmányok, újsághirdetések 15%-ban indították el az utazó szándékot. A megérkezett tanítóságot tehát csak harmadsorban a propaganda indította utazásra és elhatározásakor meginkább a művelődés igényei és tudásszomja ösztönözte. A tanítók nyaraló helyének megállapításakor ismét szembeötlő, hogy a Balaton áll első helyen, itt a tanítóság 12%-a nyaralt. Nagy szám ez, ha tekintjük, hogy a tanítóknak csak 15%-a jut el nyaralóhelyre és ebből is 12%-a a Balatonnál volt! Ha a vasmegyei és zempléni tanítóság utazó kívánságait vizsgáljuk, akkor ismételten megállapíthatjuk, hogy a megkérdezett tanítóság utazó 23 -an a Balatont, 19-en Erdélyt szeretnék meglátogatni. Ha vesszük, hogy az adatgyűjtés idején (1940) a Felvidéknek történelmi aktualitása volt, akkor ismételten megállapíthatjuk, hogy a megkérdezett tanítóság utazásai kívánságai között ismét a Balaton szerepel az első helyen. Mindezekből az a tanulság meríthető, hogy a hazai tanítóság balatoni utazásainak kérdését részletesen tanulmányozni kell abból a szemppotból, miként lehetne a Balaton felé irányuló utazó kívánságok megvalósítását hatásosan előmozdítani.
