Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. január / 2. évf. 8. szám

szervesen felhasználva, úgy folytatjuk az anyaggyűjtést és az őskori anyag értékesítését, hogy az az összes megismerési lehetőségeket magába foglalja. A módszertan fejlődésével a problémalátás is fejlődött és ma már oly kérdésekre is feleletet várunk, amelyek a fejlődés korábbi szakaszában még fel sem bukkantak. A meginduló munka monografikus jellegű, tehát egyrészt különleges kérdések megoldása elé is állít bennünket, másrészt körülhatárolt. Kérdés, hogy hol kell megvonnunk a határokat? Erre csak az anyag feldolgozása során kaphatunk pontos feleletet. Ugyanis legfontosabb kérdésünk csakis az lehet: milyen viszonyba került az őskor embere a Balatonnal? Vájjon csupán akadálynak érezte-e a nagy vizet, vagy megélhetését kereste és találta mellette. Kimutatható-e a Balaton életformáló hatása és ereje, esetleg azáltal, hogy egyes népeket maga köré vonzott? A monográfia első megszorítása természetesen az lesz, hogy csak azokkal a népekkel foglalkozunk, amelyek a Balatonnal kapcsolatba kerültek. Ezeket az őskori népeket azonban teljes egészükben kell szemlélnünk és meg kell vizsgálnunk, hogy a Balaton életükben milyen szerepet játszott. Nem vonhatunk tehát a tó köré mesterséges határt, amin kívül már semmivel sem törődünk. Ha valamely nép közömbösen viselkedik a Balatonnal szemben, vagy kerüli, figyelmünket kevésbbé fogja lekötni, mintha a Balatonnal megélhetési kölcsönviszonyba került. Több mint valószínű, hogy a kérdések megoldása közben nem elégedhetünk majd meg a már kiásott és előkerült leletekkel, hanem egyes helyeken ásatást kell végeznünk, főleg a tóparti leletek néprajzának megállapítására (háziállatok, élelem, gazdasági eszközök). Valószínű, hogy a kutatás határait minden egyes nép (őskori „kultúra") esetében máshol, tágabban vagy szűkebben kell megállapítanunk. A meginduló kutatás mindenképen vonzó és hálás feladat, mert talán először nyílik alkalmunk arra, hogy egy nagy természeti képződmény és az őskori ember állandóan változó viszonyára fényt derítsünk. Lehetséges, hogy talán a földrajztudomány is talál majd értékesíthető adatokat anyagunkban. Az őskori ember környezete iránt igen érzékeny. Ahogy a flóra változása egyes tájegysegek váltakozására is felhívja figyelmünket, ugyanúgy az ősi népek települési határai is szívesen követik a miliöegységek határait. A táj földrajzi értelemben nem homogén, hanem jellegzetes* egységekre oszlik. Lehetséges, hogy munkaközben a Balatonra támaszkodó tájegységek körvonalaira bukkanunk majd, amely egységek elsősorban az emberen, de másodsorban a földrajzon keresztül is szemlélve egybeeső vonalakkal határolódnak. Mintegy a táj sejtrendszerének körvonalai. Ily vonalak felbukkanása természetesen ideálisan körvonalazná a monográfia határait is. Előre azonban ily határokat nem vonhatunk, mert felbukkanásukra bizton nem számíthatunk. Az előadottakból következik, hogy a Balaton tanulmányozása a Belsődunántúl életviszonyaira is fényt derít majd, úgy, §hogy az emberi településeken keresztül megközelíthető