Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1942. december / 1. évf. 6-7. szám
Dunai hajósok a magyar tengeren < Mikor tavasszal Balatonlellép jártam, még nagyban fúrtak, faragtak, vakoltak, meszeltek a Gyárfás-penzióval szemközti telken, ahol egy gyermeküdültető megviselt épületei állottak. Tűnődtem, milyen új honfoglalás készül a Balaton mellett? Nyárderekán jártam újból arra s meglepődve állottam meg. A mű elkészült s az üdülőtelep színes, szép új köntösében megifjodva, valami rendkívül kedves, megnyerő látványt nyújtott. Feltámadt bennem a vágy: de jó volna itt nyaralni s a kérdés: vájjon ki alkotott itt kik részére ilyen szépet és jót? Mindjárt megkaptam a választ, mert a főépület kövér tornyának homlokán ott ragyogott fémbetűkből a MFTR-nek a dunai hajókról jól ismert jelvénye. Tehát Mefter-üdülőtelep — állapítottam meg —, a Duna eljött a Balatonra, a magyar tengerhez. Belülkerültem; szívesen fogadtak s megmutogatták a dunai hajósok balatoni otthonát. Pirosmuskátlis, zöldgyepes, sárgamurvás utakkal szeldelt árnyas parkban négy zöldzsalugáteres, ragyogó sárgára meszelt épület áll; az egyikben az ebédlőterem, a nagy konyha és gazdasági célú helyiségek vannak; a többi három épületben egy-két-három ágyas, villanyvilágítású, vízvezetékes szobák vannak. A telep jellegzetes épülete a „Bagolyvár", az utca felé néző csonka tornyával; a másik két hosszú épület a telek alsó részében nyúlik el; a szobák, amelyek mindegyikének saját terrasza van, közvetlenül a parkra nyílnak; ez az elrendezés különösen sikerült s közvetlen kapcsolatba hozza a nyaralót a természettel. De szép itt minden, de kiváló ízléssel és csínnal csináltak itt meg mindent — gratuláltam a kedves dunai hajósoknak; de hogy kerültek ide a Balatonra? — tettem fel a kérdést. A MFTR-nek már évtizedek óta volt egy nagyméretű tisztviselői üdülőtelepe a Duna melletti Dömösön — hangzott a válasz — s ezt az igazgatóság most hajósgyermekotthonnak és üdülőnek rendezte be; tisztviselői, hajóstisztjei és családjaik részére pedig pótlásul áldozatos nagy jóindulattal ezt a kis paradicsomot teremtette meg itt, hogy mi dunaiak is részesüljünk abban a felséges szépben és jóban, amit Balaton napja, levegője és vize nyújt. Azután átmentünk a telephez tartozó saját strandra, amelynek kikötőhídjánál három karcsú MFTR vitorlást szereltek éppen fel s több evezős csónak hozta-vitte a fürdőzőket. A vitorlások elindultak s — nézd csak! — a dunai hajósok milyen ügyesek voltak a magyar tengeren is a hajók kezelésében. Jól van ez így, — gondoltam eltávozóban, — a sok országot átszelő, mindig mozgó Duna szorgalmas vándorai pihenjék ki magukat a mi óriás, csendes víztükrű felséges Balatonunkon s magyar víz, magyar nap és magyar levegő erősítse őket a hat dunai országon átvezető utazásaikra. (N. B.)