Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

200 ßaAzlmiSzemie Tihany—Skonsen A tervek között, amelyek a létesítendő tihanyi Nemzeti Parkot vonzóvá és látogatottá akarják tenni, szerepel az is, hogy ott a svédországi Skansenhez hasonlóan szabadtéri múzeum létesüljön. Mikor ezt a tervet először elolvastam, felmerült előttem egy kép. Ott állottunk többen magyar cserkészfiúk — akik vándorlásunk közben Stockholmba. Észak Velencéjébe is eljutottunk — a Skansen kapuja előtt. Korán jöttünk, várni kellett a megnyitásig. Türelmetlenek, kíváncsiak voltunk, mert éreztük, hogy most feleletet kapunk arra a kérdésre, ami egész svédországi útunk alatt már égett bennünk: Mi az oka annak, hogy ez a magas kultúrájú nép — más hasonlóan magas műveltségű népekkel ellentétben — annyira tiszteli nemzeti hagyományait, hogy lépten-nyomon csodálkozásra késztető modern építészete telítve van népi elemekkel, hogy az otthon kultusza, a lakásberendezés művészete még a legalacsonyabb néposztályban is oly magas fokot ért el? A választ a ki nem mondott kérdésre megkaptuk ott Stockholm városában, a Djugard szigetén fekvő, sziklás, erdős kis parkban a Skansenben. A titok, amely előttünk feltárult, egypár ősi faházban és egy művészlelkű, hazaszerető svéd tudósban gyökeredzett. A Skansen gondolata Hazelius Arthurban született meg, aki a Nordiska Museet, az Északi Múzeum öre volt. Igazi svéd hazafi, megérezte az ősi nemzeti kultúrában elrejtett, hatalmas erkölcsi erőket és azt, hogy a nemzeti jelleg a népi kultúrában és művészetben jelentkezik mindig a legnagyobb erővel. Meg akarta tehát honfitársaival ismertetni nemzete kultúrtörténetét, élő, eleven, kifejező módon, úgyhogy a szemlélő az illető kor lelkébe, érzés-gondolatvilágába is betekintést nyerjen. Először csak a múzeumban kezdte berendezni a svéd történelem egyes korszakaiból a falusi és városi ember lakását. Felépítette a régi kandallókat, kályhákat, tűzhelyeket, elhelyezte a szobákban a kor jellegzetes bútorait és a legkisebb használati tárgyat is a megfelelő helyére állította. Ezzel azonban nem érte be, mert így csak a belső berendezést tárhatta a múzeum látogatói elé. Már pedig a régi északi építőművészet emlékeit is be akarta mutatni. így jutott arra a gondolatra, hogy szabadtéri múzeumot létesítsen, ahol nemcsak szobák állanak, hanem az azokat magukbafogadó házak, egyszerű falusi tanyák, mutatós úrilakok, templomok, szélmalmok, raktárak stb. A stockholmi régi állatkert helyén hozta létre ezt a múzeumát 5 faházzal. Útnak indult hazájában, felkutatta a legelrejtettebb vidéket is és ha egy régi jellegzetes házat, épületet talált, megvásárolta, minden belső berendezésével együtt, szétbontotta és otthon a Skansenben újra felépítette. Mindent úgy helyezett el, ahogy az eredeti helyén volt, a mennyezetről lógó bölcsőt, a falitartóba tűzött kanalat, az asztalon a félig nyitott Bib-