Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

198 ^ßaMbniSxm^ hiánya. Tihany mai erdeit részben a község, nagyrészt pedig az apátság ültette. Erre alább még kitérek. A tihanyi lakosság megélhetésében fontos szerepet játszottak a legeltetett háziállatok: a szarvasmarha és a disznó. Ezzel is meggyűlt a bajuk. Legjobb legelőjüket megvette Klebelsberg gróf, adott ugyan helyette a községnek legelőre szánt földet, de olyan területen, amely legeltetésre csaK. abban az esetben volna használható, ha azt előre kidolgozott terv szerint legelővé alakítanák. Klebelsberg gróf kutat ásatott ezen a területen és azt akarta, hogy onnan a köveket eltávolítsák és a földet trágyázzák. Mindez azonban az alatt az idő alatt, amióta Tihany község viszonyaival behatóbban megismerkedhettem, nem történt meg. A község minden gazdasági vezetés híján, egyedül magára utalva, erre képtelen. Marhaállományát, kénytelenségből, a már régebben kiirtott erdők területén felserkent bozótos területekre hajtja, a bozótost évenkint mind nagyobb és nagyobb területen irtja, s e kiuzsorázott területeken legelteti marháját, disznaját, kecskéjét. Tihany altalaja legnagyobb részben sziklás, s ha a rajta fekvő termőréteg egyszer elpusztul, csak igen hosszú idő múlva regenerálódik. Tihany község, amióta kultúráját figyelemmel kísérhetem, disznóival fölturatja azt a kevés földet, ami az egykori erdő, majd bozót helyén még megvan, a meglazított földet pedig, mint azt Cholnoky Jenő Tihanyban végzett tanulmányaiban megállapította, elhordja a szél. Ez a tény azt a siralmas kilátást helyezi a tihanyiak elé, hogy gazdálkodó módjuk következtében rövid idő alatt ez a legelőterület is teljesen tönkre megy. Hogy ennek hamarosan milyen következményei lehetnek, legjobb példáját adja az a szomorú tény, hogy a déli partnak még néhány év előtt is bájos részleteit az odaterelt disznó- és tehéncsorda meg juhnyáj kietlen, bűzös, szerbtövissel, bojtorjánnal, beléndekkel gyomos területekké alakította át. A juhnyájnak a déli partra való áttelepítésével Tihany déli partjának mint természeti emléknek értékét — amelyet Klebelsberg gróf oly nagyrabecsült — évtizedekre tönkre tették. Az a tény, hogy a tihanyi lakosság a maga egyszerű tudatlanságában minden talpalatnyi, még birtokában levő földet elad, szintén kárt okoz a természetben. A villatelkek céljára eladott területek átadásával kettős bajt okoznak önmaguknak: megszaporodik a tihanyi bennlakók száma és kevesbedik a legelőterület. A teheneket ma már az erdőbe is behajtják. Hogyha az a gazdálkodás, ami Tihanyban ma folyik, még néhány évtizedig tart, Tihany erdei kipusztulnak, a félsziget éppen olyan sivár és fátlan kopárság lesz, mint volt ezelőtt 50 évvel, a sok pénzbe került befásítás előtt. Tihany természeti emlékeinek megvédésére már eddig is történtek lépések. Az apátság tulajdonában levő legszebb gejzirkup, az Arany-ház még érintetlen. Az apátság vadászatot tiltó rendelete védi a Belső-tó madáréletét. A Cyprián-forrást is az apátság foglalta be. Nagy kulturális munkát végzett annak idejében az apátság a félsziget ^fásításával. Példát adott, amelyet a község is követett. Tihanynak azokat a meredek területeit, amelyeket legeltetésre ezelőtt 50 évvel nem használtak, erdősítette. Ma ezeket az erdőket az állam véderdőknek nyilvánította. Sajnos azonban arról, hogy a véderdő tiszteletben tartassék,