Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

196 ßaidkni Szemte Tihany és a természetvédelem A Balaton-Bizottság Tihany Nemzeti Parkká nyilvánításának tárgyában ez év szeptemberében Balatonfüreden tartott ülésén nem vehettem részt, ezért e tárgyra vonatkozó elgondolásomat írásba foglalom. Tudomásom szerint sem a Tihanyi félsziget állapota, sem pedig Tihany természetvédelmére vonatkozó felfogásom az utóbbi évek alatt meg nem változott, ennek következtében nyugodtan közlöm az 1940. év tavaszán a Magyar Szemlében e tárgyról „Tihany és a természetvédelem" címmel megjelent cikkemet, néhány sor kivételével, teljes terjedelmében. Egyre sűrűbben hallhatjuk :meg kell védeni Tihanyt, a Balaton környékének ezt a szépséges darabját... a kultúra rohamos térfoglalásától. A Tihanyi félsziget a rajta levő természettudományi, földrajzi, néprajzi, történeti, építészeti, művészeti érdekességek miatt kétségen kívül megérdemelné azt, hogy a maga egészében a nemzet közkincsévé váljon és hogy a rajta levő természeti érdekességek és történeti emlékek az utódok részére megóvassanak. A geológiai emlékek közül elsősorban említem a száznál több egykori hőforrás, illetőleg gejzír maradványát. A gejzírkupok a félsziget peremén helyezkednek el és Tihany bájos körvonalait ezek szabják meg. Ezek a kúpok oly érdekességek, amelyek megérdemelnék, hogy a félsziget már csupán ezekért is védett területnek nyilváníttassék. Hasonló érdekességüek a remete-barlangok széltől „kiesztergályozotl" sziklái. A félsziget közepén elterülő Belső-tó medre, Cholnoky szerint, szélfujta mélyedés. A tó madárélete csonka hazánkban ritkítja párját, mert ott fészkel a nyári lúd. Éppen ilyen értékes a félsziget déli oldalán a gémtelep is. De madártani szempontból az egész félsziget érdekes, mert a Balatonnal együtt beleesik a fő madárvonulás útjába. A Tihanyi félsziget madárvilága a tavaszi és őszi vonulások idején ezért még ma is csodálatosan gazdag. A Cyprián-forrás környékén, aránylag kis területen egy, a mediterrán vidékre jellemző csigafaj (Pomatia elegáns) él nagy számban. A füves rétek a rajtuk termő pannóniai flórával és az ott élő ürgével szépen képviselik a ma már nem is olyan gyakori pannóniai ősgyepterületet. A félsziget dombjait egykor borító nagy erdő maradványai és a velük váltakozó füves területek a Dunántúl jellemző növényei közül számosat rejtegetnek. Ezek közül csak a félszigeten igen nagyszámban termő és hazánkra jellemző Sternbergia colchiciflorát és a Scilla autumnalist emelem ki; tavasszal sok, hazánkban máshol is előforduló, de Tihanyban nagy tömegben termő növény teszi érdekessé a félszigetet, mint amilyen a Pulsatilla nigricans, Corgdalis cava, Viola cyanea stb. Az se hallgatható el, hogy a Tihanyi ú. n. Külső-tó, lecsapolása óta nedves rét, színpompás tavaszi és nyári flórája miatt egyaránt érdemes a védelemre. A tihanyi apátság, a templom szép barokk része és a román al-