Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. április / 1. évf. 1. szám

ßaiatvni Szemé alkalmas anyagot és a vidék építészete a fejlődés során végig megőrizte az ősi települők építő szellemét. A Balaton két partján a tájnak megfelelően két különböző, — az északi oldalon kő, — a déli oldalon vertföld-vályog építkezést találunk, amelynek megjelenése mégis hasonló, mert összehangolja az azonos alaprajzi elrendezés és mindkét part kedvelt tetőfedő anyaga, a nád. Az épületek belső elrendezése majdnem kivétel nélkül mindenütt ugyanaz. A tornácból a konyha előterébe lépünk, amelyből jobbra és balra a tisztaszoba és szoba vagy a kamra nyílik. Régebben, amikor még a konyha füstje a bejárati ajtón keresztül távozott, a szobák ajtaja közvetlenül a tornácról nyílt és csak később, a kémények beépítése után nyitottak ajtót a szobákból a konyhák előterébe. Ezt az ősi elrendezést, a füstöskonyhát, még ma is majd minden községben megtalálhatjuk. Az északi oldal kőépítkezését megelőzően faépítkezés volt, ennek emlékeit a Gyenesdiás közelében lévő boronafákból összerótt présházak egyes utolsó példányai őrzik. A kőpítkezésben való járatosságot évszázados fejlődés során sajátította el a nép és emelte a ma látható tökéletességre. Az épületeket ma a helyszínen található köböl emelik. A vastag kőfalak fölé gyakran kőből falazott tűzbiztos boltozatot építenek. Az erőteljes két oromfal mintegy közrefogja a könnyű nádfedést, amely tűz esetén hamar eltávolítható. Ennek a háztípusnak legszebb példáit Kővágóörs, Tótvázsony és Óbudavár községekben láthatjuk. A nádfedés gyakran túlnyúlik az oromfalon és az oromfal ilymódon fokozott védelmet kap. Az utca felé néző oromfalon gyakran találunk városi formákat, kedves, naiv felfogásban. Igy találunk Kővágóörsön barokk-, Óbudaváron empíre-homlokzatokat, mindenütt azonban a vakolat technikájának megfelelő kicsiny, plasztikus kiüléssel. De szívesen hagyják az oromfalat vakolatlanul, különösen gazdasági épületeken, mutatva a kőnek változatos textúráját. A Balaton déli oldalán, mint előbb említettük, a házak építőanyaga vertföld-vályog. Itt az eső és fagy rongálásai ellen különös védelmet igényel a falazat oromzati része. Ezért a nádtetőfedés minden esetben az oromzat felett erősen túlnyúlik vagy pedig az oromfalnak ez a része deszkából készül. Az ilyenfajta megoldások legszebb példáit Szárszó és Lelle községekben találjuk. A ház hosszoldalán a bejárat védelmére és a termények ideiglenes tárolására alkalmas tornácot találjuk. A tornácnak a házak hosszoldali elhelyezése országszerte szinte törvényszerűen azonos, de kiképzésében egyidejűleg kifejezésre jut a magyar lélek egyéni beállítottsága. Minden tornác másféle ívvel, ívhajlással, oszloppal, pillérrel épül. Kővágóörs többszáz háza közt például csak hasonló tornáckiképzéseket találunk, egyformát egyet se. A déli oldal építőanyaga a föld, ívek építésére kevésbbé alkalmas, ezért itt gyakran találkozunk 20