Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. október / 1. évf. 5. szám

ß<jdäkni Szemle A Magyar Biológiai Kulatóintézet munkái. Szerkeszti Entz Géza. XIV. kötet. Tihany, 1942. — A biológiai kutatásoknak az egész művelt világra kiterjedő munkaközösségében a tihanyi intézet kiadványainak, amelyek immár másfél évtizede a magyaron kívül — kivonatban vagy teljes szöveggel — egy világnyelven: németül, franciául, angolul vagy latinul is megjelennek, elismert súlyuk és jelentőségük van. A f. é. nyarán megjelent, közel félezer negyedrét oldalra terjedő XIV. kötetben 12 Balatonra vonatkozó, limnológiai tárgyú dolgozat és 17 egyéb élettani és kémiai tárgyú tanulmány van összegyűjtve. Ezek nagyobb része speciálisan szaktudományos tárgyú, vagyis olyan részletproblémák megvilágításával foglalkozik, amelyek inkább csak szakembereket érdekelnek; van azonban a kötetben néhány olyan közlemény is, amely szélesebb balatoni olvasóközönség érdeklődésére tarthat számot. Ezek közé tartozik pl. Ballenegger Róbert tanulmánya a tihanyi félsziget talajviszonyairól egy talajtérképpel és talajminta-jegyzékkel. A félsziget talajának anyagát legnagyobb részben a pannóniai-pontusi üledékek homokés iszaprétegei szolgáltatták. Ez alkotja a dombok lejtőjét és a félsziget belsejét nagy kiterjedésben borító mezőségi vályogtalajok altalaját is. Ennek a homoknak finom porát a szél a dombok tetejét takaró bazalttufára és mésztufára is felfújta, és az alacsony füves növényzet itt-ott megkötötte. Így alakult ki a dombtetők vékony, köves mezőségi jellegű talajtakarója. A mezőségi jellegű talajok részben agyagos vályog, részben vályog természetűek. Ezen jó szántóföldek és szép szőlők találhatók. Egykori erdei talaj jelleget viselnek magukon a félsziget déli részében található, gyengén savanyú kémhatású agyagos vályogtalajok. Most ezek is átalakulóban vannak mezőségi földdé. A külső tó talaja és a félsziget DK-i feltöltött nedves területének talaja meszes, gyengén lúgos réti agyag. — Nagyjelentőségű és elsősorban a külföldi természettudományos világ számára készült Entz Géza és Sebestyén Olgának Szabó Mihály közreműködésével írt 70 oldalas, 25 fényképpel megvilágított tanulmánya, német nyelven, a Balaton túrzásairóL Ezekről a most először rendszeresen és alaposan megvizsgált parti képződményekről és élettani viszonyaikról Entz és Sebestyén „A Balaton élete" c. összefoglaló munkája, amely a Természettud. Társ. kiadásában ez évben jelent meg, szintén tartalmaz egy érdekes, mindenki számára könnyen olvasható fejezetet. — Kleiner, Pátkai és Vertse ornithológusok összefoglaló jelentésben számolnak be az 1941. évi madártani Balaton-kutatásról. A jelentés megállapítja, hogy Herman Ottó, Chernel J., Gaál Gaszton, Lovassy, Keller, Csörgey, Vönöczky és Homonnay vizsgálatai után a Balaton madártani szempontból egyik legjobban ismert területünk. A szakirodalmi revíziók és helyesbítések után a Balaton környékén előforduló madárfajok és alfajok száma 260. Megjegyzendő azonban, hogy a somogyi parti berkek, valamint a tó körüli erdőségek még rendszeres vizsgálatnak nem voltak alávetve. — Bél Mátyás (1684— 1749) „Notitia geogr.-historica Hungáriáé Novae" c. hatalmas földiratának idáig kiadatlan kézirataiból Lu-