Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. október / 1. évf. 5. szám

ßaläfjbni Szemle ténelmi emlékek. [Különösen a Barátlakások érdemlik meg teljes figyelmünket. Mindezt rendeznünk, védelmeznünk kell. A Barátlakások görögkeleti szerzetesektől készített cellák sorozatából álló, középkori kolostor maradványai. Sok cellát eltemetett a suvadás, a hegyomlás, ezeket most kezdjük kiásatni. Valószínűleg egész sorozata van az eltemetett celláknak s ezekben esetleg igen érdekes leleteket találhatunk. A félsziget látnivalóit jó autó-útakkal és turista sétaútakkal kell könynyen hozzáférhetővé tenni. Hogy a látnivalókat szaporítsuk, a faluban már meglevő kis múzeumot és népművészeti cikkek boltját kibővítjük, de berendezünk szabadtéri múzeumot is, a legszebb gejzír-kúpok között s ott felállítjuk elsősorban a Balaton vidékének érdekes népi épületeit, technikai alkotásait, pl. a tiprómalmot, olajütőt, régi „pröst", ősi halászeszközöket, de azonfelül magyar vonatkozású dolgokat: szélmalmot, székelykaput, alföldi pásztorépítményeket, sőt szerzünk majd egy szép turáni sátrat is, hogy lássa mindenki, miképen éltek őseink. Temérdek szép gondolatot lehet ott megvalósítani, gondoljunk csak a növényekre és állatokra. A falu népe jelenleg nagy szegénységgel küzd. Az ő jövedelmüket ez a berendezés lényegesen fel fogja fokozni. Az idegenek vezetése, ellátása, az emlékvásárlás, a lakások mutogatása mind jövedelmet jelent. De a falusiakat alkalmazzuk őröknek, felügyelőknek. Télen kézimunkázhatnak, tovább foglalkozhatnak az ősi szépségű népművészettel, mint azt éppen a hollandi Volendamban láttam. A falu igen jómódú s az idegenforgalomból tekintélyes hasznuk van. Sőt az autón vagy hajón érkező látogatóktól csekély — talán 10 filléres belépődíjat szednénk, Tihany szépítése javára. A részletek természetesen még igen sok meggondolást igényelnek és temérdek új gondolat merülhet föl. Amikor a Balaton tudományos tanulmányozását a nagy Lóczy Lajos vezetésével megkezdtük, akkor Tihany még ősállapotban volt. Amikor felmértem Tihanyt a gejzir-kúpok végett, akkor figuransom volt Kántás Vendel tihanyi kisgazda. 60 éves volt és esküdött, hogy soha életében egy csepp vizet nem ivott. A bíró kis pocakos ember volt. Három évig nem húzta le a csizmáját sem éjjel, sem nappal. Megüszkösödött a lába, le kellett metszeni és belehalt. Halásztak, mert joguk volt és bort ittak, mert sok volt a szőlő. A halászati jogot megváltotta a Részvénytársaság, a szőlőt kipusztította a filloxéra s a hajdani szőlők földjét elhordta a szél. így jutott a falu koldusbotra s ezen kell segítenünk. Akkor Tihany érdekességei és szépségei még ismeretlenek voltak, valóságos vadon volt a félsziget. A tihanyi műút, a kikötő, a biológiai intézet stb. máris nagy lendületet adott az idegenforgalomnak. Ha Nemzeti Park lesz Tihany, akkor az idegenforgalom nem is álmodott méretekre fog fejlődni. Söí. (Cholnoky ^enö