Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. július / 1. évf. 3. szám

ßotäkni Szemle Megtörténik, hogy egy boltozott sírkamrát többször felbontanak, hogy a korábban elhalt hozzátartozóit mellé temessék, ilyenkor mésszel leöntve dezinficiálták a hullát, a vastag mészréteg megmaradt az egyik csontvázon. Igen sok sír a Kr. u. I^. században szokásos téglákból összeállított koporsó. Az egyik keresztény sírját fedő téglába, a fejnél az Üdvözítő monogrammját a X (khi és P (ro) görög betűket találjuk. A sírok legnagyobb hányada persze egyszerű földsír. Egy boltozott sírkamra 1600 év után is megőrizte a halott bőrsarujának maradványait, a melléhelyezett kés fanyelét és bőrtokját, a lenvászon részeit, amelybe a halott be volt csavarva és a bőr-pénzeszacskót, amint rászáradt a bronz éremdarabokra. A sok használati tárgy közül, amelyek mint sírmellékletek kerültek elő a. ságvári temetőből kiemelkednek egy faládika bronzveretei (2. kép). A hasábalakú ládika két oldalán domborműves lemezek voltak felszegezve. A domborművek egy római császár (valószínűleg II. Constantius) egy germán hadjáratából merítik tárgyukat. A császár lovon, lándzsával támad a kegyelemért esedező germánokra, míg mögötte a sisakos, nagypajzsú császári testőrség sorakozik. A másik lemezszalagon lovas és gyalogos katonák vonulnak a császár elé összekötözött germán foglyokkal. A germán harcosok jól felismerhetők: szakálas, meztelen felsőtestű emberek, hosszú hajuk összecsavarva jobb halántékukra van tűzve, miként ezt már Tacitus is írja róluk. A vékony bronzlemezből készült ládikaveretek a későrómai pannóniai műipar sajátos készítményei. Igen gyakran előfordulnak a Kr. u. IV. század sírmezőiben. A ságvári veretek jelentőségben mégis kiemelkednek a többi hasonló darab közül, mivel domborműveik történeti eseményekből veszik tárgyukat és így a római császári triumphális művészetnek érdekes emlékei. Nagyfontosságúak az ókeresztény emlékek, Pannónia kereszténységének beszédes dokumentumai. Egy üvegpohár szélén görög keresztényjellegü feliratot találunk: „Igyál és élj boldögul^rXáthatólag a sírbahelyezés alkalmával látták el a bekarcolt felirattal az egyszerű kék-pettyes díszítésű kúpos poharat. Itt adjuk a pohár kiterített fényképét (3. kép, a kiterített fénykép d'Isoz Emil találmánya). Az aranyozott fibulákon Krisztus-monogrammokat találunk. Egy kisebb ládikavereten ókeresztény bibliai jelenet ismerhető fel: Lázár feltámasztása. Egyik buzgó hívő pedig bronzcsatjára imádkozó alakot karcolt, mellette az ókeresztények szimbóluma, a hal. A legutóbbi évek kutatásai alapján egyre gazdagabban bontakozik ki : előttünk Pannónia kereszténysége. A ságvári temető Tricciana keresztény emlékeit tárta fel, bizonyítva, hogy milyen népes egyházközségek voltak Pannónia belsejében, a Balaton körül. Sajnos, feliratok hiányában az egyházközség szervezéséről semmit sem tudunk. Az arrabona—sopianaei-útvonal — amely Tricciánán átment — egyike volt a Jeruzsálembe vezető zarándokutaknak. A nyugati provinciák kereszténysége itt vonult Keletre. Ezeknek a zarándokutaknak már a Kr. u. IV. században nagy jelentőségük