Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. július / 1. évf. 3. szám

nák jönnek ide, akik egy bizonyos belső csendőr-szolgálatot láttak el a fontos utak mellett. Az egyik oltárt emel Kr. u. 225-ben. A tartomány belsejében, Triccianának katonai jelentősége nem volt, csak a későrómai időben nyer ilyen fontosságot. Mikor a tartomány a birodalmat keletről ostromló szarmatáktól veszélybe kerül, a Duna vonalát védő katonai táborok, őrtornyok már nem nyújtanak elégséges védelmet. Az ellenség áttöri ezt a határvédelmet és zavartalanul pusztítja a belső részeket. Ilyen betörések ellen a tartomány belsejében egy második erődvonal épül, mégpedig Felső- és Alsópannonia határán. Ekkor épül Ságváron is római tábor, méretei szerint kb. 1000 ember befogadására. Valószínűleg Diocletianus császár uralkodásához fűződnek ezek az építkezések (Kr. u. 284—305). A község belterületén kerültek elő a tábor igen vastag falai (szélessége 3'50 m). A tábor négyszögű volt, sarkai lekerekítettek és az oldalakon hatalmas kerek bástyatornyok szolgálták a védelmet. Hasonló tábor alaprajza került elő nemrégen Környén (Komárom megye) ,de a régen ismert keszthely-fenékpusztai tábor is hasonló alaprajzú. így feltehető, hogy mind a három tábor egy egységes erődrendszer láncszemei. Nincs adatunk, hogy milyen csapattest volt a triccianai tábor helyőrsége, de egyelőre arra sem kaptunk feleletet, hogy mikor pusztult el az erőd. A későrómai kor virágzó életére élénk fényt vet a község felett emelkedő Tömlőcbegyen feltárt római temető. A Magyar Történet Múzeum a Somogyvármegyei Múzeummal karöltve már több éve folytatott itt ásatást. Az eddig kiásott 250 sír leletei nagy nyereség a hazai tudománynak. A tárgyi leleteken túl azonban felbecsülhetetlen értékűek azok a megfigyelések, amelyeket a későrómai temetkezési szokásokra vonatkozólag tettünk. A Tömlőchegy oldalán a temető legyezőszerűen terül el. A legyező középpontjában egy sírkápolna állt. A sírkápolna alaprajza a Pannoniában gyakran előforduló ókeresztény cella-trichora egyik változata. Itt a lóherelevélalakú három apszisos alaprajz helyett a középső téglalapalakú hosszhajóhoz kétoldalt félkörös apszisok csatlakoznak (1. kép). A kápolna (cella memoria) közepén és az apszisaiban a padló alatt, vagy a padlóba mélyítve három szarkofág állt. Sajnos a szarkofágokat feltörték és kifosztották és így csak sérült állapotban maradtak ránk. Felirat egyiken sem volt. A cella trichorák Pannonián kívül megvannak úgy Keleten mint Nyugaton, Pannoniába valószínűleg Itáliából jön ez a forma. A ságvári kápolna legközelebbi analógiáit is Veglia szigetén (S. Donato) és a karinthiai Aguntumban találjuk meg. A kápolna centrális helyzete a temetőben, arra enged következtetni, hogy több szentéletű keresztény hamvát foglalta magába és ezek köré helyezték el a többi sírokat. így történt ez másutt is, pl. Sirmiumban (Mitrovica). Van még két kisebb apszisos lezárású kápolna a ságvári temetőben, közel az előbb említett cellához, továbbá a gazdagabb ókeresztény jellegű sírok is itt sorakoznak. A különböző sírkamrák, boltozott sírok, félboltozat alatt elhelyezett szarkofágok a római keresztény katakombák sírformáit juttatják eszünkbe. Ilyen szempontból igen változatos a ságvári sírmező.