Udvardi Erzsébet (Keszthely)

a képek számtalan esetben azonos gyökérről eredtek, egymásba fonódtak, kiegészítették egymást, ahogy az életük is összefonódott és kiegészítette egymást. Nincs életmű a másik nélkül. Udvardi Erzsébet egész életében nagyon szerény volt, nem voltak nagy vágyai, három kívánság helyett is csak egyet kért: dolgozni akart. Megkapta - háromszorosan. Most is fáradhatatlanul alkot: mert megtartotta a hitét, a lelki egyensúlyát, s csak a számára fontos dolgokkal törődik. Sokszor idézi Pátzay Pál mondását: „A művészetet nem kitalálni, hanem folytatni kell!" Udvardi Erzsébet valóban csak folytatta, nem kitalálta, mégis - vagy éppen ezért - olyan világot teremtett, amely összehasonlíthatatlanul más, egyedi, csak rá jellemző. Az emberek nézik, szeretik, élvezik a képeit itthon és külföldön egyaránt, mert témái egyetemesek, mindenkihez szólnak. A Balatoni Múzeum örömmel ad helyet Udvardi Erzsébet kiállításának. Ez a tárlat a Művész eddigi életútja során is a legnagyobb, mert nemcsak a képtár, az előcsarnok, de az emeleti díszterem is rendelkezésére áll, s az életmű legjelentősebb alkotásain kívül bemutathat néhány nagyméretű oltárképet is, amelyet eddig a közönség csak a templomokban láthatott. Goethe írja, hogy „a kézműves és a képzőművész példája világosan azt mutatja, hogy az ember legkevésbé azt tekintheti magáénak, ami legsajátosabban az övé. Művei elhagyják, mint a madarak a fészket, amelyben kikeltek. " Mi mindnyájan örülünk, ha a badacsonytomaji műterem-fészekben még sok kép születik s kel útra, hogy alkotójának emberségét, melegségét szétsugározza erre a szeretetre vágyó világra. Petánovics Katalin