Hrabovszky Dávid: Néhány levelek Balatonról, és mellyékéről (Balatoni Füzetek 1. Keszthely, 1998)

get adhatnak el, 's azonban magoknak is maradhat egész esztendőre. Azonban a' szükség hamar elutaztatja a' java bort, 's még Badatsony tövében is tsak fanyar allyával kinozza Ábrahámnak nyerekedő 1 98 maradéka a' szomjúhozó utast. - A' tőkék többnyire karó nélkül vágynak. VIII. Ugyan az nap. Barátom, Németek is laknak Balaton mellékén, a' Magyar Tenger mellett, pedig több helységekben u. m. C s i c s ó n, a' honnan az egykori magyar lakosok Antalfára költöztek; Jakabfán, Bu davárin, 's még lejjebb a' viz mellett, Aszófőn, Örvényesen. Ide is elszivárognak a' munkás Svábok, 's tsak öltözetjekben magyarosodnak még eddig, de nem a' nyelvben. Sőt inkább még jobban kiterjeszkednek tiszta magyar helységekbe is, a' tőlök megnépesített Veszprémi Bakonyságból. Munkásságjogokat itt se felejtek még el. Faluikat a' nagyobb, tsinosabb elől 3 ablakú épületekről mindjárt kiesmerni. Különös, hogy mindenben előbb boldogulnak a' magyarnál. Szőlős Ábrahámnak nyerekedő maradéka = zsidó kereskedők, kocsmárosok Hrabovszky információi csak részben felelnek meg a valóságnak. Örvényest 1733ban német telepesek alapították újra, Óbudavár és Szentjakabfa településeken valóban 1770 után erősödött fel a németek bevándorlása, Fényes E. 1836-ban mindkét falut németnek nevezte. Aszófőre már a Rákóczi szabadságharcot követően érkeztek németek is, akik 1787-re teljesen elmagyarosodtak, Fényes E. szerint magyarul tudó németek lakják. (Balaton)csicsó népességének fele magyar, fele német volt, 1848-ban is két nyelven folyt az oktatás az iskolában. Fényes E. szerint magyar falu. (Fényes E. 1851.; Kovacsics-Ila, 1988. 102., 312., 315. és 375.)