Halápy János Emlékszoba, Tájak Korok Múzeumok 389. (Bp., 1990)

Önarckép, 1957 Selbstbildnis, 1957 erejét. 1960. január végén még Füreden és Tihanyban dolgozott. Utolsó képe a Téli napsütés volt. A kórházi ágyon is művészete foglalkoztatta. Szép képeket kell festeni, ez a legfontosabb - ez volt utolsó mondata. 1960. február 13-án halt meg. A halála óta eltelt három évtized alatt műveit a hazai és külföldi közönség számos kiállításon láthatta, s a művészetéről megjelent könyvekből, írásokból is megismerhette, megszerethette. (A tárlókban sok érdekes dokumentum, újságcikk, katalógus, fénykép található.) Már bizton állíthatjuk, hogy valóra vált legbensőbb vágya, melyet így fogalmazott meg: „Rajongok a Balatonért, hiszen festői szépsége végtelen és kimeríthetetlen. És mennyire végtelen annak, aki saját magát is benne és általa akarja kifejezni. Éppen ezért akkor leszek igazán boldog, ha egyszer majd, mint Balaton-festő élhetek tovább a közönség tudatában. " Bodnár Éva