Bodnár Éva dr.: Balatoni Képtár (Keszthely, 1975)

alkotásaiban. A Badacsonyi három királyok gyermekien tiszta hangjával, a Szőlőhegy télen a fehér színek sokrétűségével, a Sirató mély emberi mondanivalójával, a Nádvágó háttérben a Balaton rejtelmes színeivel, a Nyár magasba vágyó érzelmi telítettségével a művész őszinte lírai vallomása. Udvardi Erzsébet műtermében lemezekről gyakran szól Bach, Vivaldi, Mozart muzsikája. A zene, a Balaton, a hang, a szín, a ritmus és a mozdulatlanság — válik harmóniává benne. Udvardi művészi kifejezésének útján, legújabb alkotásaiban, csak jelképekben megragadhatóhoz, s a látványnak még bensőségesebb kivetítéséhez jutott el. . . (30). A hagyományos balatoni tárlatokat hosszú szünet után 1958 januárjában újította fel a Balatoni Intéző Bizottság, a budapesti Csók István Galériában rendezett „Balaton a képzőművészetben" című kiállításon. Ezt követte 1958 nyarán a Magyar Nemzeti Galéria rendezésében a Tihanyi Múzeumban hasonló című és témájú kiállításunk, s mintegy ennek folytatása, kibővítve és gazdagabbá téve az anyagot, a keszthelyi Balatoni Múzeumban 1964-ben megnyitott „Balatoni Képtár". A mai magyar képzőművészet igényes seregszemléjéhez számít a már tíz év óta megrendezésre kerülő Balatoni Nyári Tárlat, amely kétévenként sokrétűen és változatosan próbál képet adni jelen művészetünk különböző irányzatairól. Sokan a Balatoni Nyári Tárlat címéből azt gondolhatják, hogy ezeken csak olyan alkotások szerepelnek, amelyek a Balaton menti tájról, a vízről, az égről, a szelíd hajlatú dombokról, ennek a tájnak embereiről vallanak. A tárlaton való részvétel most nincs ilyen feltételhez kötve. A kiállított művek tehát nemcsak a Balaton világáról, hazánk minden tájáról, távoli benyomásokról adhatnak számot; a legkülönbözőbb szemléletű figurális kompozíciók és csendéletek, hagyományos vagy új utakat kereső, merész megoldások, valósághű vagy a nonfiguratív irányzatot súroló színhangulatok, expresszív meditációk, foltvonal szuggesztiók. Fókuszában mégis, a balatoni ihletésű alkotások vannak: a legjobbakat a a pannon arányosság, a mediterrán táj harmóniájának érzékeltetése jellemzi. A Veszprém megye Tanácsa, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Egry József festő egyénisége és művészi öröksége iránti tiszteletadásból Egry József képzőművészeti díjat és emiékplakettet alapított 1962-ben. Az Egry-díjat és Egry-emlékplakettet ezeken a nyári tárlatokon adják át az arra legérdemesebb művészeknek. Az Egry-emlékplakettet, Borsos Miklós finomművű alkotását, először Bartha László, 1963-ban Nagy Gyula, 1965-ben Borsos Miklós kapta, 1966-ban posthumus elismerésként Vass Elemér egész életművéért ítélték oda — hogy csak néhány nevet említsek. Egry írta egyszer „egy nemzetnél nemcsak az a fontos, vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői". .. A Balaton szépségének művészi megjelenítése nemcsak a múlté és a jelené, hanem a jövőé is — nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, és alkotásaik visszatükröződnek csodálatos tükrében. Az almádi Öreghegyről magam is sokszor néztem szép szeptemberi napokon, amikor ezeket a gondolataimat írtam, a tó végtelenné táguló tükrét és figyeltem a víz színét, mely szinte pillanatról pillanatra változott, ahogyan a nap rásütött. A felhők ilyenkor sötéten rajzolódtak ki a víz tükrére, árnyékukban a halványzöldes víz sötétkék-zöld színt öltött. — A párában a láthatár elmosódott, a túlsó partot még csak egy sötétebb csík sem jelezte — olyan volt a tó, mint a 46