Bodnár Éva dr.: Balatoni Képtár (Keszthely, 1975)

A tájat, az embert, a vízben álldogáló teheneket, a szerkezetre való leegyszerűsítéssel, csupán körvonalak jelzésével, expresszív erővel formálta meg. A még Keszthelyen festett Balatoni halászok képe közepes mérete ellenére is szinte freskószerű monumentalitásával ragad meg, a komor hullámokat vető tó tűk re tölti be az egész teret, a hullámokkal birkózó halászok ősi küzdelme nyer kifejezést alkotásaiban. A Festő napfényben (39) szintén még Keszthelyen készült képén konstruktív, majdnem prizmákba tört, kubisztikus formaadásban állítja elénk a fényben a művész szikár alakját. Önarcképeiben, édesanyjáról vagy feleségéről készített festményeiben is szűkszavú, egyszerű eszközökkel, kevés vonással, a lélekábrázolás rembrandi mélységéig hatol. Juliska (a művész felesége) képén a fonyódi hegy kettős hajlata zárja le a teret. Művészete itt valóban a táj és az ember lírai összeolvadása. ,,A tér és a végtelen érdekel" — írta feljegyzéseiben. „Engem a fény maga izgat, az atmoszféra, amely architektonikus. Nálam a fény, a pára formát nyer, mint maga a figura. Betölti a teret"... Szivárvány vagy „Veri az ördög a feleségét" címen ismert remekművében (23) az előtérben hosszan elnyúló palló, a korlát vízszintes kontúrjai és az égre, a tóra vetődő szivárvány hajló íve, a fény ferdén eső pásztái — a mindenség nagy architektúrájának részeivé váltak. Egry mindig a valóságból indul ki: „A látott dolgokkal addig foglalkozom, amíg a festőileg érdekelt lényeg emlékekben fel nem szívódik, meg nem rögződik.. . Először a látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre" — vallotta naplójában. A harmincas évek legtermékenyebb időszakából való kitűnő alkotásai : a Kiderül (31), melyben az ég fényjelenségeit, a felhőkön áttörő napfény hatását, a víz tükrére vetődő fénypásztákat gazdag festői erővel érzékelteti, Balatoni táj (22) amelyben szinte csalhatatlan térérzékkel néhány vonallal, színfolttal jeleníti meg a teret, s az előtér figuráit. A Viharos Balaton (40) című festményét Szilágyi Sándor neves műgyűjtőtől, akihez a művészt őszinte rokonszenv fűzte, egy évtizede vásárolta meg a múzeum. Képeit sajátos, önmaga által kikísérletezett olaj-pasztell technikával festette, először vékonyan rakta fel rajzpapírra az olajfestéket, aztán pasztellel folytatta és fejezte be, sem hamvas, sem nem zsíros, hanem hol áttetsző vagy reflexeivel világítva színeződő. Egy üveglap volt az asztalán, azon keverte a festéket, régi kicsit elkopott ecsettel szeretett dolgozni. Szívesen „faricskált apró-cseprő dolgokat" is. A Képtár Egry termében néhány kis faszobor is látható, amelyeket a harmincas évek derekán faragott. Alig néhány mozdulattal, tartással sokat fejez ki ezekben a kis figurákban: napba néző, áh itat, imádkozó stb. vagy stilizált állatfigurák .kedvesek. Nem rosszak. De ez nem fontos"'. .. mondta róluk (41). Egry hallgatag, befelé élő ember volt. „Az ezer ráncból és jó néhány barázdától felszántott, feldarabolt arc felejthetetlen emléke azoknak, akik valaha vele szembe kerülhettek és hosszabb, rövidebb ideig olvashattak benne. Arcának mozgékonysága meglepő voit. Azonnal jelezte, hogy mi játszódik le lelkében. Derű, vagy ború, öröm vagy meghökkenés gyorsan váltakoztak rajta: gőgöt, büszkeséget sohasem hirdetett, de annál több tépelődést". . ,

s Ezt a rendkívüli embert és művészt mintázta meg a jó barát, a kitűnő szobrász és éremművész Borsos Miklós vörösmárvány szobrában (21). Borsos Miklós is a Balaton szerelmese, szobrászatának, grafikájának tápláló talaja a balatoni élet árkádiai szépsége. Tihanyi tusculanumában faragja kőszobrait, a kerti tisztáson az ég alatt, a napfény tüzében. Alkotásaiból egyszerűség, klasszikus tisztaság sugárzik, művészetének fontos és 36