Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

VI. TEREM XVIII—XIX. SZ. 1686-ban az egyesült keresztény hadak visszafoglalták a töröktől Buda várát. 1690-ben Kanizsa is felszabadult. A hátráló török erők elleni küzdelem a Balkánra tevődött át, az ország felszabadult a másfélszázados török harcok alól. A magyar végvári haderő feleslegessé vált, váraink őrségét a bécsi haditanács szélnek eresztette. Az országot nem az önálló magyar hadsereg szabadította fel, I. Lipót gyarmatnak tekintette a töröktől visszafoglalt területeket. A Habsburg gyarmatosítás és a katolikus klérus igényeinek megfelelően dolgozta ki Kollonich Lipót kancellár, későbbi esztergomi érsek a „magyar királyság berendezésének tervét". Célja az ország elnémetesítése volt, hogy ,,a forradalomra és nyugtalanságra hajló magyar vér a némettel szelidíttessék". Az egyre fokozódó gyarmati kizsákmányolás, háborúk és a császári csapatok garázdálkodása folytán még az a kezdetleges földművelés és állattenyésztés is lehetetlenné vált, ami a török harcok idején folyhatott. Az adót tűzzel-vassal behajtották és a legkülönbözőbb szolgáltatásokkal tették még keservesebbé a jobbágy életét. A bujdosók száma egyre nőtt. A felkelést a paraszti tömegek indították el, Esze Tamás és Kis Albert vezetésével a Felsőtiszánál. 1703. júniusában Rákóczi Ferenc vette át a felkelés vezetését, amely országos méretűvé tágult. A Rákóczi szabadságharc emlékeit az 1. és 2. számú tárlóban mutatjuk be. Az 1. tárlóban a szabadságharc