Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

Jellegzetes a Keszthely-kultúra népének női viselete. Óriási méretű bronz, vagy ezüstözött bronz kosaras függőiket (47. kép) fülben nem is tudták már viselni. Lesencetomajon az egyik sírban megtaláltuk a tényleges fülbevalókat, mellettük ezeket a nagyméretű kosaras karikákat, melyeket a fejfedőre erősíthettek fel. A női viselet érdekessége, hogy a gyöngysort nem kapcsolták a nyakra, hanem az áll alatt a két nagykosaras karikára, fejdíszre kapcsolták a végüket. A Keszthely-kultúrás férfisírok általában melléklet nélküliek. A lesencetomaji temető harci bárdja, tőre és kése avar hatást mutat. A kultúra népe mindenütt az utak mentén települtúgy látszik iparral és kereskedelemmel foglalkozott. A kultúra jellegzetes „fülbevalói" és tűi feltétlenül helyi gyártmányok és megoldásuk filigrán technikája óriási szakmai tudást árul el. Egy Keszthely-kultúrás női sírt in situ mutat be a 4. számú tárló. Az avarok meséshírű kincseinek megkaparintására a frankok a VIII. század végén háborút indítottak ellenük. A hadjáratok Soß-ban frank győzelemmel fejeződtek be, a Dunántúl a frank birodalom határtartománya lett. Vidékünk IX. századi életének emlékeit az 5. számú tárlóban láthatjuk. Jellegzetes frank fegyverek, szárnyas lándzsák és sarkantyúk tűnnek fel vidékünkön. A frank győzelem után a mai Zalavár a környék új katonai központja. A fontos hely védelmét egy nyitrai szláv menekültre, Pribinára bízták. Pribina fejedelem frank barátsága miatt Nyitrában csatát vesztett az önállóságukért harcoló környező szláv fejedelmekkel szemben. Lajos bajor királyhoz menekült, felvette a kereszténységet. A királytól hübérül kapta a Zala folyó menti részeket és a Balaton vidékét. 862 táján a szláv Moimir elleni védelmi harcokban vesztette életét. Fenékpusztán is megfigyelhető építési tevékenység ebben az időben. A 2. számú bazilikát támpillérekkel erősítették meg és a templom déli oldalán kis kápolna is épült. Ezt a IX. századi templomot a terem közepén elhelyezett makett mutatja be. Zalavári és fenékpusztai temetőkben tűnik fel a IX. század jellegzetes kerámiája, az ún. frank palack. Tölcséres szájuk van ezeknek, ivásra alkalmatlanok. Felmerül a lehetőség, hogy bort tároltak, esetleg szállítottak bennük és a száját viasz tömítéssel zárták le. Mindezt alátámasztja, hogy a fenékpusztai VI. századi temetőben szőlőmagvakat (Vitis vinifera L.) és átégett szőlővenyigét találtunk. Ez a VI. századi helyi szőlőművelés a kereszténységgel is összefüggésbe hozható, hiszen, ahol kereszténység volt, ott bort is kellett termelni.