Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

A fenékpusztai későrómai, fallal és bástyákkal körülvett telepre Römer F loris hívta fel a figyelmet i8ói-ben. A Balatoni Múzeum 1899-1910 között rendszeres ásatásokat végzett a telep területén, amit a Magyar Tudományos Akadémia 1947-ben induló tervásatásai, majd a Balatoni Múzeum ásatásai folytattak. Az ásatásokból tudjuk, hogy az erődfalon belül kb. 1/4 rész beépítetlen volt, tehát refugium, mentsvár szerepük is volt ezeknek az erődöknek. Az erődfalakon belül két ókeresztény bazilika, nagyméretű kincstári tárház (horreum), egy hatalmas palota azt mutatják, hogy a környék igazgatási és kulturális központjai is ezek az új telepek voltak. Pannónia Drávától északra eső területeinek későrómai temetői azt mutatják, hogy e részek Nagy Constantinus uralkodásától kezdve fokozatosan határokon kívüli, a rómaiak által barbárnak nevezett emberanyaggal töltődtek fel. Róma gyenge volt már arra, hogy ezeket az embereket a maga egységes magasszintű kultúrájának képére gyúrja át. A vázolt gazdasági fejlődés eredményezte, hogy a IV. században ismét jelentős nagybirtokok alakultak ki tartományunkban. Ekkor Pannónia legsűrűbben lakott tája a Balaton vidéke. A tartományba telepített „barbárok", a limes-menti városok hátraszivárgó emberanyaga a nagybirtokokon lett colonus, azaz bérlő. Gazdag birtokos volt a IV. században épült kékkúti villa ura is. Ennek a villának feltárását 1903-ban kezdte meg a Balatoni Múzeum, az ásatást azonban csak a közelmúltban fejezhettük be. Ásatásunk bebizonyította, hogy a korábban ókeresztény bazilikának vélt épület nagyobb gazdaság központja volt. A quadok a szarmatákkal szövetkezve 374-ben ismét Pannoniára rontottak. A Dráva-Száva közén törték át a dunai limest, majd északnak kanyarodva feldúlták a Balaton vidékét is. Valentinianus császár }yj tavaszán Galliából indult el, hogy a rendet helyreállítsa. A császár Brigetióban, a mai Szőnyben annyira felizgatta magát egy quád küldöttség fogadásánál, hogy agyvérzést kapott és meg is halt. Halála pontot tett a quadok elleni büntetőhadjárat végére. Pannónia életének utolsó évtizedére csak pár gyér forrás áll rendelkezésünkre, így nem dönthető el a kérdés, hogy pontosan mikor és hogyan történt a tartomány feladása. Az V. század legelején a hunok elől menekülő néprajok áradata söpörhette el az itteni polgári és katonai közigazgatást. A római foglalás után itáliai manufaktúrák, rabszolgákat dolgoztató műhelyek termékei jelentek meg Pannoniában. Az importáruk vásárlói elsősorban a hadsereg katonái, a romanizálódó bennszülött arisztokrácia és a nálunk letelepített veteránok, a kiszolgált katonák voltak. A terra sigillata az ókori fazekasipar egyik finom áruja volt, amely a görög műhelygyakorlatot tovább-