Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

ÁTMENETI KŐKOR, VAGY MEZOLITIKUM (i. e. 10000—6000) Kb. i. e. 18 000 táján, a későbbi jég kor ban az éghajlat lassú felmelegedése kezdődött, aminek hatására az összefüggő jégtakaró az átmeneti kőkor idejére viszszahúzódott már, a jégkori növény- és állatvilág ennek megfelelően kiszorult területünkről. Az átmeneti kőkor idején a maihoz hasonló növénytakarót és állatvilágot találunk már a Kárpát-medence területén. Fokozatosan létrejöttek azok a természeti feltételek, melyek lehetővé tették, hogy Mezopotámiában és Anatóliában megindult robbanásszerű fejlődés hatására Magyarországon, így a Balaton környékén is kezdetét vegye az újkőkori, vagy más néven neolitikus forradalom. Forradalomnak nevezhetjük ezt a változást, mert az emberiség történetében a tűz, felfedezése óta a legjelentősebb fordulattal párosult. Az ember az őskőkorban a természet által nyújtott lehetőségeket (halászat, vadászat, növények gyűjtése) használta, hogy élni tudjon. Az átmeneti kőkorban megkezdte az állatok és növények háziasítását, élelmének rendszeres megtermelését. Az átmeneti kőkor vagy mezolitikum a nagy változás ideje. Az átmeneti kőkor történetéhez éppen a Balaton ad jó adatokat. Zólyomi és korábban id. Lóczy Lajos is tőzegrétegeket észlelt a tó mai víztükre alatt. Ezek a tőzegrétegek a mainál szárazabb, melegebb éghajlatot tételeznek fel. Csak a tó legmélyebb részein volt nyílt víztükör, melyet hatalmas tőzeglápok vettek körül. Feltételezhetjük, hogy ez a meleg, kellemetlen klíma a déli, földművelést ismerő csoportokat észak felé kényszerítette. Ez a népvándorlás okozza, hogy a következő