Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

puszta meleg vize új, Hévízzel vetekedő fürdő alapja lehet. A vulkáni utóműködés legkésőbbi időszakában szénsavas ásványvizek bukkannak ki a földből. Legismertebb a balatonfüredi, a kékkúti és csopaki savanyúvíz. Közismert még a pálkövei (Balatonrendes határában), badacsonyörsi és nemesgulácsi savanyúvíz is, ezeknek a forrásoknak a vizét azonban sajnos nem hasznosítják még. A zánkai Vérkút vasas és szénsavas vize a múlt században kedvelt népi fürdőhelyet alakított ki. Lényegileg ebbe a csoportba tartozik a fonyódi ásványvíz is, melyet mélyfúrással tártak fel. Már a miocén időszakban lassan hűlni kezdett az éghajlat. Ez a lehűlés a pliocén időszakban folytatódott. A pleisztocén időszakban köszöntött be az úgynevezett jégkorszak, amelynek oka elsősorban Földünknek a Naphoz viszonyított helyzetében bekövetkezett változás. Az eljegesedéseket (glaciális időszak) jégmentes (interglaciális) időszakok szakították meg, amikor a mainál melegebb éghajlat is uralkodott. Az eljegesedéseket is enyhébb, de hűvös, úgynevezett interstadiálisok tagolják. Az első és második eljegesedés között, az úgynevezett günz-mindel interglaciálisban jelent meg a kezdetleges szilánk- és kavicseszközöket készítő ember, időszámításunk előtt kb. fél millió évvel. Az észak felől többször előtörő és visszahúzódó jégtakaró soha nem érte el Magyarország földjét. A jég többszöri előretörése idején hidegtűrő állatok honosodtak meg, mint a mammut, barlangi medve, barlangi oroszldn, tarándszarvas (ismert nevén rén) stb. A növényvilágban tűlevelű fák jutottak uralomra. 11.