Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

zett az a kúpos hegy, amelyre a sümegi várat ép/tették. A középső-kréta időszakban visszahúzódott a tenger. Az ajkai barnakőszén ennek legfőbb bizonyítéka. A szén ugyanis a szárazföldi-mocsári környezet növényeiből keletkezik. A szénbe ágyazott borostyán régmúlt idők fenyőgyantája, amelyet legnevezetesebb lelőhelye után ajkaitnak nevezünk. A Sümeg vidéki vöröstarka agyagok és kavicsos konglomerátumok az éghajlat fokozatos felmelegedéséről és a táj elsivatagosodásáról tesznek tanúságot. Ez a sivatagi klíma a felső-krétába is átnyúlt. Ekkor azonban az éghajlat lassan nedvesedni kezdett és melegégövi, buja mocsárvilág alakult ki. Több évmillió után a tenger lassan előnyomult és a mocsár helyén sekélyvizű tenger alakult. Ebben a tengerben gazdag növény és állatvilág élt (3. kép). Leggyakrabban előforduló állatok a magános korallok (Cyclolithes sp.), telepes korallok, ősi tengeri sünök, osztrigák, a Hippurites nevű ősi kagylók. A sümegi kőbányában gyakoriak az ősi tengeri algák. A kréta időszak egyik legfontosabb üledéke az alumínium érce, a bauxit, amelynek legnagyobb telepeit Sümeg, Nyirád, Hátimba térségében találjuk. Az időszak másik fontos kőzete a mészkő, amelyet mészégetésre és falazóanyagnak egyaránt használnak. Az eocén időszakban (2. vitrin) szárazulat húzódott vidékünkön. Trópusi éghajlat uralkodott ekkor, amely az előző földtani időszakok rétegeit sok helyen lepusztította. A bauxit felhalmozódása ebben az időszakban fejeződött be. Az eocén időszak derekán a tenger egyik öble újra eléri Sümeg-Ajka térségét és mészkő rakódott le belőle. Ebben tömeges az egysejtű állatok egyik csoportjának a mészváza ( Nummulina és Assilina fa4.