Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

környékén a XVIII. században már tenyésztették. Nálunk telel, de a keményebb teleket csak emberi gondozással tudja átvészelni. Tápláléka túlnyomóan gyommag, rovar, csiga és féreg. Szívesen vadásszák. A goda (Limosa limosa L.) vizenyős réteken költ, egyre ritkább. Olaszországban és Algírban telel. Rovar és gyommag pusztításával jelentős hasznot hajt. Törvényesen védett. A gálya (Ciconia ciconia L.) általánosan ismert fészkelő madarunk. Eredetileg mocsarak fáin költött, azonban alkalmazkodott az ember közelségéhez. Télen Fokföldig húzódik le. Kígyót, békát, piócát, halat, gyíkot és sok apró emlőst fogyaszt. Apró kártétele haszna mellett elenyésző. Azokat a madarakat, melyek csak ritkán vetődnek már hozzánk, a 3. diorámában mutatjuk be (67. kép). Ezek a madarak más és más környezetben élnek és különböző évszakokban jelennek meg nálunk, ezért természetes környezetben nem mutathattuk be őket. Az északi búvár (Gabia stellata Pont.) az északi sark tájainak madara. Késő ősszel és telente vetődik hozzánk. A gödény (Pelecanus onocrotalus L.) a múlt század elején még költött a Balaton mocsaraiban. Legközelebb a Duna deltájában fészkel. Csaknem kizárólag halat eszik. Az énekes baityú (Cygnus cygnus L.) is általános volt hazánkban. Ma Európa északi peremén és Szibériában él. Néha télen mutatkozik. Vízi növényekkel táplálkozik. A túzpk (Ottis tarda L.) dürgő kakasát mutatjuk be. Ma ritka már, a Hévízi-völgyben azonban fészekéi. A telet nálunk tölti. Növényi részekkel és rovarokkal táplálkozik. Törvényesen védett. A fakó keselyű (Gyps fui vus Habi.) ma már csak alkalmi vendég nálunk. Kopár hegységek és kiterjedt pusztaságok dögevő madara.