Horváth Béla szerk.: A Balaton. Egry József festményei (Keszthely, 1958)

A Balaton varázsával sok művészt megejtett, nagyjelentőségűvé azonban két mester ecsetje nyomán vált : Mészöly Gézáén és Egry Józsefén. Mészöly a nagy felfedező szerepét töltötte be, ő tette a Balatont kedvelt és megbecsült festői témává, pedig mikor először járt partjainál, maga sem gondolta, hogy életre szóló lesz ez a találkozás. „A Balaton melléki helyekkel távolról sem valék megelégedve" — írta akkor, ám a magyar tengerrel csakhamar megbarátkozott s következő évtől, 1872-től, szebbnél-szebb Balaton-vidéki képekkel ajándékozta meg a magyar művészetet. A társasági élettől való kényszerű elvonulás vezette a tóhoz s ahogy motívumaiba belekóstolt s csodás ízét megízlelte, nem tudott többé szabadulni : az élet, a természet bensőséges jelenetei fogva tartották s az élmény erejével szüntelenül alkotásra serkentették. Titkos, bensőséges kapcsolatba került a parti fákkal, halásztanyákkal, nádasokkal. Csendes, álmodozó természete a halkszavú tájak tájékára vitte, a parti élet jeleneteinek tanulmányozásába merült el boldogan, finom érzékével itt szívta magába s vetette vásznára egyszerű s mégis oly költői látományait, a nyugodt víz megvesztegető báját, a part szelíd lankáit, a levegőég párás, megtört színeit. Indulat, heves kitörés nem volt sajátja, lágy líra amit ecsetével vásznaira írt. Többnyire kisméretű képeket festett nappali^ világításban, derűs éggel, a földi dolgokra helyezvén a fősúlyt. Ősi nyugalom honol képein, melyek főleg parti jelenetet ábrázolnak: félig besüppedt csónakot, néhány fát, lombjuk közé elbújtatott halásztanyát, játszó gyerekeket, mosó, vizetvivő asszonyokat, ladik körül tevékenykedő halászokat ; egy darab partot felröppenő madaraival, csipegető szárnyasokkal, jámbor, szelíd állatokkal. Csupa báj, csupa érzés, líra és idill ez a piktúra nyugalmával, csendjével és békéjével, sok finom színével, apró részletekből alig érezhető párával összefogva, — egy nagyothalló művész bensőséges vallomása a világról és önmagáról. 3