Dr. Dornyay Béla: Egregy árpádkori temploma (Keszthely, 1941)

Itt láttam, még kb. 15 évvel ezelőtt is (a-b között), azt a kőből faragott, igen egyszerű, de eredeti keresztelö-kiitat, melynek alapja gömbölyű alapon nyugvó négyszögletes oszlopfej. Sajnos ezt, a templommal egyidős, és annak eredetileg anyaegyház voltát már egymagában is igazoló, tehát eredeti és értékes ereklyét, a hozzánemértés és a kegyeletlenség kidobta a templomból, ugy, hogy az már évek óta a torony D-i tövénél hentereg. Évenkint félve keresem fel ezt az érdekes ereklyét, hogy vájjon meg van-e még? Sajnos, hiába hivtam fel reája az illetékesek figyelmét élőszóval is, nyomtatásban is, — mert a keresztelőkut még mindig a szabadban hentereg, ahelyett, hogy visszavinnék a templomba, vagy pedig beszállítanák a Balatoni Múzeumba ! Ki tudja, meddig marad meg és mi lesz a sorsa ennek a valójában igénytelen, de mégis drága ereklyének, melynek szentelt vizében annyi sok magyar csecsemőt kereszteltek meg — persze még a törökdúlás előtti évszázadokban ! Azt a keresztelő-kutat, amelyben pl. egy Petőfi Sándort kereszteltek meg, a megértő kegyelet a Petőfi-ereklyemúzeumba vitte. A keszthelyi volt ferences- (ma plébánia) templom gróf Festetics Páltól adományozott keresztelőkutját, 45 évi száműzetés után a Balatoni Múzeumban, mint legilletékesebb helyen helyeztettem el. De mi lesz a sorsa az egregyi keresztelőkutnak : vájjon a pusztulásé, melytől különben az egész templomot is félthetjük? A hajó Ny-i frontja előtt, az annál jóval keskenyebb és az egész templomnak művészetileg is a legértékesebb, legdíszesebb része, a négyemeletes torony (T). A templom 1912. évi restaurációja előtt itt Ny-on volt az egyetlen és egykor csúcsíves portálé (1), mint a templom egyetlen és az eredeti román-izléstől elütő, gót restaurációs emléke. Ebből a csúcsíves, volt Ny-i portáléból, három lépcső vezetett a ma is csúcsíves, gerinces keresztboltozatu toronyaljába (1—2). Az ebből a hajóba vezető nyilas (a 2 és B között) is csucsives. Minthogy az eredeti és egyetlen bejárás csak az 1912. évi restauráció alkalmával kibontott és igy újból megnyitott, félköríves — tehát román izlésü — déli ajtó (3) volt és mivel a toronyalja, valamint az 1912. előtti Ny-i ajtó is csucsives volt, — tehát kétségtelen, hogy mindezeket a csucsives részleteket csakis a 14—15. szd.-ban készítették és ezek templomunknak ma is egyetlen ilynemű emlékei!