Molnár György - Tar Ferenc: Fürdőkultúra és hajózástörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 7. Keszthely, 1988)

Molnár György: A BALATONI HAJÓZÁS TÖRTÉNETE A Balaton minden korban a régió természettől adott közlekedési útvonala volt. A tó partján egymást követő népek ezt ki is használták. A klasszikus balatoni halászevező római mintát követ, a halászat módja a népvándorláskor szokásait őrzi, a tavon pedig az egy fatörzsből kiégetett bödönhajótól kezdve a dunai rác mintákat követő naszádon át a 19. századi angol postagőzös balatoni adaptációjáig mindenféle vízi jármű I megfordult az évszázadok során. | A FESTETICSEK ÉS A BALATONI HAJÓZÁS A mai balatoni hajózás gyökereit a Festetics család komplex birtokfejlesztési programjában kereshetjük. Miután a törökök 1686-ban elhagyták a Balaton-vidéket, a tó senki földjéből és hadszíntérből újra a békés gazdálkodás színterévé válhatott. A hagyományos egyházi birtokosok - mint a veszprémi káptalan, a tihanyi apátság mellett ekkor néhány frissen felemelkedő család is birtokokat szerzett. Ilyenek voltak a Széchenyi grófok, a Jankovichok, az Eszterházyak. A horvát származású Festetics család ekkor szerezte meg Keszthellyel, Keresztúrral, Szentgyörggyel együtt a Balaton egész nyugati szögletét. Ez a hivatalnok-katona család a magyaroroszági birtokosok között szokatlan módon komoly hajós hagyományokkal rendelkezett. Egyik ősük, Festetics Juricza zenggi szolgálatban álló hajóskapitány 1590-ben 13 hajóval sikeres kisebb hadjáratot vezetett a balkáni törökök ellen. Festetics Péter 1616-ban királyi szolgálatban két velencei hajót fogott el. Amikor Festetics György a 18. század végén a családi birtokok rendszeres fejlesztéséhez fogott, e munkában fontos helyet kapott a hajózás is. Ezt elősegítette, hogy a tó mindkét partján rendelkeztek birtokokkal, s ezért előnyösen kapcsolódhattak be a révforgalomba. A forgalom gerincét a keszthelyi és a keresztúri uradalmak közötti áruszállítás adta. Olasz hajóácsok közreműködésével kezdetben sószállító gályák épültek, mint például a „CHRISTOPH". Ezek a Dunaföldvárról szekerezett sót fuvarozták a Balatonon. Egyes források szerint e sószállító hajók építésében holland és osztrák mesterek is közreműködtek. Az első ilyen hajókat még Festetics György nagyapja, Kristóf kezdte építtetni. György gróf 1793-ban kezdett a hajóépítés gondolatával foglalkozni. A Balaton máig leghíresebb gályáját Antonio Borri trieszti hajóács 1796-ban kezdte építeni. A hajó körülbelül 30 méter hosszú, két árbocos, 1600 q teherbírású, s mindössze egy méter merülésű, egyszerű, de elegáns vitorlás volt. Vízre bocsátásakor, 1797-ben a „PHOENLX" nevet kapta. Ekkora és ilyen jól épített hajók ezen kívül ekkor csak az osztrák hajóhadban szerepeltek. A hajó kezdettől fogva utasokat is szállított, a rajta rendezett ünnepségek pedig országszerte híressé váltak. A„PHOENLX"-en kívül Festetics György még hét kisebb hajót építtetett, szintén Borrival. A trieszti mester maga tervezte és építette a fenékpusztai Arzenált is. A szintén Fenéken létesített téli kikötővel együtt a Festetics 13