Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

37 újra növekedett a sírokban az útravalónak szánt edények száma. Az urnákat tállal borították le, vagy a tálat az urna szájába állították, ebbe pedig több apró edényt pakoltak. Kis edényeket az urnába a hamvak közé is tettek, a kis fedőcskéket pedig egyes esetekben a hamvak tetejére helyezték. (39, 41, 44). Az urna mellé több edényt is pakoltak, melyek az ételmelléklet tárolására szolgáltak. A szórthamvasztásos temetkezéseknél az edényeket a hamvak mellé helyezték. A Kárpát-medencei középső bronzkori fejlődésnek, i.e. 1300 táján, a Rajna és az Alpok közti területről kiinduló Halomsíros kultúra népének több hullámban történő beköltözése vetett véget. A kultúrát, eredeti törzsterületükön általánosan használt, kővel, halommal borított sírjaikról nevezték el. A halomsíros időszak legsajátosabb és leggyakoribb edénye a fordított csonkakúp alakú, kihajtó nyakú tál, melynek pereme négy helyen felcsúcsosodik. A bögrék, korsók általában tölcséres nyakúak, testük nyomott gömb alakú. Hasukat négy lecsüngő bütyökkel díszítették, melyek néha egészen az edény alján elhelyezve kis lábakat alkotnak. A bögrék és korsók bütyökdíszeit