Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

(3.) félünneplő kékfestő szoknyában, alul fodros kötényben, piros „dómánrékliben" van. Ünnep délután vendégeket vár, ezért van szabadon a feje, csak a gyöngyöskonty fedi. És ezért húzott gombos cipőt „gombos kapcával". Kisgyerekét ünnepi pólyába takarta (4.). Mellette áll az 1940-es évek viseletébe öltöztetett kislány (5.) fehér hímzett kötényben. Az idős, módos asszony bársony nagyünneplőt öltött, valamelyik jeles egyházi ünnep tiszteletére (6.). Fején a legrégibb gyöngyöskonty, amelyik hátul farokban végződik, utánozva azt az alsó kendőt, amelyet a múlt század második felében hátrakötve viseltek az asszonyok a felső fejkendő alatt. A későbbi gyöngyöskontyok csak a fejtetőt és a kontyot fedték be. Lábán régies oldalvarrott csizma. A fiúcska (7.) bőgatyában, egyszerű ingben és mezítláb áll, ugyanúgy, mint ahogy a 60-70 évvel korábban élt, vele egykorú „férfigyerekek" is öltözködtek. A húszas évektől már szövet nadrágot, kabátot, sapkát varrtak, vagy vettek nekik a vásárban, télire pedig csizmát, amelyet a szegény családokban mindig az a gyerek húzott föl, amelyiknek éppen szüksége volt rá. A misére menő fiatalasszony (8.) bordó ruhája anyósáé volt a század elején. Természetesen akkor még bokáig ért, és bővebb volt. A fiatalasszony nemcsak megrövidítette, de egy pruszliknak való „szelet" ki is vágott belőle, és nyáron azt vette föl a szoknyához blúzzal. A negyvenes évek közepétől kezdték elhagyni az élénk, „miné cifrább, anná szebb" színösszeállítást, és a szoknya anyagából szabták a rékliket. Magát a szoknyát sem szegték fel belül tenyérnyi széles „bécsi pirossal", hanem a saját anyagával, vagy ahhoz színben közel álló kartonnal. Vállán „kasmérkendő". Minden eladó lánynak legalább 4-5 vagy ennél is több eltérő színű kázsmir kendő tartozott a hozományába (kék, zöld, piros, sárga, barna, rózsaszín, fekete). Az asszony kendőjét az alatta levő gyöngyöskonty emeli magasra. A vele szemközt álló leányt (9.) az Ötvenes-hatvanas évek divatja szerint öltöztettük fel. Látszik, hogy keresi a színek harmóniáját és kerüli az össze nem illő színeket. Ez