Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

A Keszthelyi kultúra a 7. század közepe és a 8. század vége között elszegényedett. Egészen ritkák a nemesfém ékszerek, mint például a Keszthelyen talált arany íulbevalópár (53.). A korábbi ékszerformák annyiban változtak, hogy az állandó másolás, ismétlés közben barbarizálódtak: méreteik megnövekedtek. Ez vonatkozik a kosaras függőkre (54-56.) éppúgy, mint a stílustűkre (63-69.), amelyeket beütögetett három- és négyszögekkel, ill. behasítással díszítettek. A lemezkarperecek gyakran végződnek stilizált kígyófejben (73-74.). A késő avar ékszerek közül csak a dinnyemag alakú gyöngyöket vették át (57.). A férfi sírok szinte melléklet nélküliek - legfeljebb egy-egy kés vagy az övről lógó tarsolyba helyezett csiholóvas és kovakő kerül elő a sírokból - így azok viseleti szokásairól alig tudunk valamit. Népvándorláskor III. (Avarkor - Karolingkor) Mint már említettük 568-ban az egész Kárpát-medence avar uralom alá került. A nomád népesség kultúrája kettős gyökerű, egy belső- és egy közép-ázsiai réteg különíthető el benne. 557-ben jelent meg az első követségük Bizáncban. Az egykorú források főleg hajviseletüket emelték ki: hajfonataikba színes szalagokat kötöttek. A későbbi időből varkocsszorítóikat is ismerjük. Ruhaviseletük jellegzetesen nomád volt: övvel összefogott, kaftánszerű hosszú kabát, nadrág és puhatalpú csizma. Katonai sikereiket a nomád harcmodornak és a perzsa mintára szervezett nehézlovasságnak köszönhették. A hadseregnek ez a magja vaslemezekből összeállított vagy bőrpáncélt viselt, hosszú páncéltörő kopjával, egyenes lovassági karddal és reflexíjjal rendelkezett, a ló felszereléséhez pedig hozzátartozott a kengyel, amivel az avarok ismertették meg egész Európát. A Bizánci Birodalom a békéért egyre növekvő mennyiségű aranyat volt kénytelen fizetni, amely az 573-as 60 000 aranysolidusxóX 622-ig 200 000 solidusra nőtt. Számításba véve a hadifoglyokért kapott magas váltságdíjat is az avar uralom első szakaszában évente átlagban mintegy 350-400 kg aranyhoz jutottak az avarok. Ezzel magyarázható a korai avar sírok gazdagsága. Már ahol megmaradtak, mert a sírok döntő többségét még az avarkor folyamán kirabolták. A 7. század elején nagy megrázkódtatás éri az avar birodalmat. Először az Alpesek szlávjai szerzik meg függetlenségüket egy Samo nevű frank kereskedő vezetése alatt, majd 626-ban súlyos vereséget szenvednek Bizánc falai alatt, és ezzel elvesztik a rendszeres évi aranyadót. Fellázadnak a Kárpátoktól keletre élő bolgárok, és bizánci segítséggel lerázzák az avar fennhatóságot, akárcsak Dalmácia szláv törzsei. A Kárpát-medencében élő bolgár segédnép is fellázad és veresége után egy részük nyugatra menekül. Ezekben az években pusztítják el a fenékpusztai erődöt is. A rendcsinálás során, a konszolidáció idején megjelennek környékünkön is az avarok. A gyenesdiási temető bolygatatlanul maradt sírjai éppúgy gazdagságról árulkodnak, mint a valamivel korábbi káptalantói temető rablott sírjaiban maradt ékszerek. Fülbevalót a nők és a férfiak egyaránt viseltek. A gyenesdiásiak aranyból (1-2., 11.), a káptalantótiak ezüstből vagy bronzból (8-10.) készültek. A nők nyakát színes gyöngysorok díszítették, amelyek között előfordultak az arany és ezüst gyöngyszemek is (3-4.). A nők kedvelt ékszere volt a karperec (18.). Az ujjakat mindkét nem ékesíthette gyűrűvel, a bemutatott köves aranygyűrű (6.) férfi sírból került elő. A legjellegzetesebb és legfontosabb avar viseleti tárgy és ékszer az öv. A felövezés a férfivá avatás szertartásának lehetett része, de a nők is viselhettek övet. A veretek száma és