Müller Róbert - Petánovics Katalin: A halászat története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 3. Keszthely, 1987)

Jeges halászat A jég alatti halászatról először Bél Mátyás tudósít részletesen. (XI. terem, fríz bal 1.). „Magunk is láthattuk - írja -, amikor 1731 február havában Festetics Kristófnál ... időztünk, hogy a legjobb földesúrnak halászai mikép halásztak a hatalmas jégmezőn ..." Amikor a Balaton már annyira befagyott, hogy aj ég elbírta a halászokat, két szánkóra rakták a hálókat, a szerszámokat, az elemózsiás tarisznyát (53, 56) és kivonultak a bérelt területükre. De mielőtt munkához láttak, térdre ereszkedve fohászkodtak a szerencsés hazatérésért, (IV. terem, fríz bal 6.), hiszen a téli halászatnak két nagy veszedelme volt: a köd és a „riadás", amely sok halász életét követelte. A ködből a kutyájuk kivezette a partra őket, de a rianásból csak nagy ritkán szabadulhattak meg.