Gyulai Ferenc - Petánovics Katalin: A Balaton természeti képe. A láp haszna (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 1. Keszthely, 1990))

A láp haszna

Nádvágás tolókaszával Ha nem volt jég, és lábról, vagy csónakból vágták a nádat, akkor a már többször említett - sás- és gyékényvágásra is használt - eszközöket, a matukákat és a kacorokat (9) vették igénybe. A matukával markonként szedték a nádat, a kacérral ölenként, tehát ez utóbbival sokkal gyorsabban haladt a munka, ezért ma már használata általános. (Fríz jobb 5.) Mindkét szerszámmal kapcsolatban meg kell említenünk, hogy használatuk nemcsak a mocsaras, vizenyős területek növényzetének szedésére korlátozódott, hanem sokféle más munkát is végeztek és végeznek ma is velük: az említetteken kívül füvet vágtak egyenetlen - főként erdős, bokros - talajokon, helyenként a zsúpnak való rozsot ezzel aratták, a szőlőben, kukoricában gazolóként alkalmazták, de vesszőszedésre is megfeleltek. Mindkét eszköz - a matuka is és a kacor is - formáját és használatát tekintve egyaránt igen nagy múltra tekint vissza. Mint ahogy nagymúltú a gyékény és a nád felhasználása is. Az őskori agyagedények fenekén gyékényfonat lenyomatok tanúskodnak a háztartásban való alkalmazásukról, s ugyanígy az átégett tapasztásdarabok őrizték meg a házépítésben használt nád lenyomatát is.