Gyulai Ferenc - Petánovics Katalin: A Balaton természeti képe. A láp haszna (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 1. Keszthely, 1990))

A Balaton természeti képe

a moszatokkal dúsan benőtt partszéli részek víz alatti köveire rakja. A hullámzás sokszor odacsapja az ikrákat a kövekhez és azok milliószámra pusztulnak el. Az angolna (Anguilla anguilla) (26) fontos exportcikk. Ezért 1961-től évente 3-4 millió ivadékot telepítenek a Balatonba. A ragadozó angolna számos biológiailag hasznos fajt pusztított ki a tó faunájából. Számlájára írható a nagy testű ízletes balatoni kecskerák (Astacus leptodactylus) és a sügér (Pevca fluviatilis) (12) kipusztulása, a tavikagyló félék (Unionidae), a kavicscsiga (Lithoglyphus naticoides) és a bojtos árvaszúnyogfélék (Chironomus plumosus csoport) erőteljes visszaszorulása. Az angolnaivadékok zárt rendszerű, exportcélú mesterséges nevelése a sok vihart kavart hévízi angolnatelepen folyik. A szakemberek jelenleg 6000-8000 tonnára becsülik a balatoni halállomány tömegét. Toxikológiai-bakteriológiai vizsgálatok szerint a Balatonban található halfajok húsának minősége jobb, mint a tógazdasági társaiké. Sajnos időközben nem várt változások is bekövetkeztek. Az élővízbe kerülő növényvédő szerek hatása nemcsak akut (gyors lefolyású), de típusától függően krónikus (tartós lefolyású) is lehet. Különösen veszélyesek aperzisztens (a szervezetben hosszú ideig megmaradó és idült mérgezéseket okozó) szerek. 1965-ben „a nagy balatoni halpusztulását klórozott szénhidrogének okozták, elsősorban a DDT. A DDT és bomlástermékei a tápláléklánc mentén kummulálódnak (nem választódnak ki a szervezetből, hanem a tápláléklánc mentén feldúsulnak). Ezek a szermaradványok a sekély tó állandó felkavarodása miatt még nehezebben bomlottak le, illetve ülepedtek ki. Szórványos jelleggel a kémiai szerekkel történő elővigyázatlan szúnyogirtások is faunakárosítóak lehetnek, amint az 1978-1979-ben megmutatkozott. A halállomány védelmében meghatározó szerephez jut a halászat. Az egyre fokozódó horgászat halállomány-gyérítő hatása is jelentős. A halgazdálkodás fejlesztése során messzemenőkig tanulmányozni kell a tó ökoszisztémájában végbement változásokat és tevékenységében ehhez kell igazodnia.