Gyulai Ferenc - Petánovics Katalin: A Balaton természeti képe. A láp haszna (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 1. Keszthely, 1990))
A Balaton természeti képe
nát formájában kicsapódik. Azzal, hogy a vízi növények széndioxid szükségletüket a víz kalcium-hidrogén-karbonátjából fedezik, gyorsítják ezt a folyamatot. A tó vize kémiailag igen stabil, karbonátion tartalma miatt nem tud elsavanyodni, pH értéke 8,4 körüli, kalcium-tartalma 27-80 mg/l, magnézium-tartalma 35-48 mg/l, összes sótartalma 286-319 mg/l, kémiai oxigénigénye (kálcium-permanganátos oxigénfogyasztása) 2,8-7,3 mg/l, lebegőanyag-tartalma 2-123 mg/l, Secchi átlátszósága 12-130 cm. A tiszta „balatoni víz" ionos összetételét a Maucha-féle csillagábra segítségével tanulmányozhatjuk. A nyílt víztől a part felé haladva a termőhelyek változása miatt más és más növénytársulások - asszociációk - lépnek fel, melyek szabályos öveket - zónákat - alkotnak. A növénytakaró állandó változásban van. A növénytársulások egymásra következése a szukcesszió. A kiállításban szereplő transzekt a Balatonra általánosan jellemző természetes növénytakaró zónák szerint kialakult állományait mutatja be. A zónákban található jellegzetes fajokat kinagyítva találjuk meg. Ezeknek a zónáknak a kialakulásában, elhelyezkedésében meghatározó a vízmélység, a parti zónákban pedig a relatív víztartalom. Mindazon helyekre, ahol a feliszapolódás nem zavarja meg a főleg ásványi anyag felhalmozódásával végbemenő mineralogén szukcessziót, ez a jellemző. A Balaton nyílt vizében levő növénytársulások részben nyílt vízi hinárosból, részben lebegő hinárosból állnak. Megtaláljuk itt a süllő-, békaszőlő hinárosokai, elvétve a tündérrózsa és sulymos társulásokat is. Az 1 méter körüli vízmélységig zárt, összefüggő nádasok alakulnak ki. Ezek részben kakás, másrészt gyékényes nádasok, több növényfajjal elegyesek, olykor elmarad a nád. Ekkor tiszta kakás, vagy gyékényes foltok alakulnak ki. A nádasokat a magas sasos társulások majd az erősen gyomosodott mocsárrét követi. Ma már alig találni kékperjés (Molinia), csetkákás (Eleochanis), sédbúzás (Deschampsia) vagy fehértippanos (Agrostis alba) mocsárréteket Az iszapos tófenék, a nyílt víz, a parttól távolabb, vagy közelebb eső hínárfoltok, a part menti nádasok, mocsaras területek, a befolyó vizek környéke mind megannyi életteret kínálnak a különböző élőlényeknek. Ennélfogva a Balaton eltérő élőhelyek biotópok- összessége, ahol minden egyes biotópnak megvan a sajátos növényi és állati életközössége - biocönózisa. A Balaton vizének élővilágát az 1. terem ökológiai falán tanulmányozhatjuk. Ez tulajdonképpen a Keszthelyi-öböl északi-déli irányú erősen torzított metszete. Eredeti talajrészek felhasználásával mutatjuk be a főbb talajtípusokat. Biró Krisztina festményein a már ismertetett növényi zonációk főbb elemeit láthatjuk. Lovas Béla színes felvételein a Balaton mikroszkopikus méretű lényeivel ismerkedhetünk meg. A növényi lebegő élőlényeket phytoplanktonoknak az állatiakat pedig zooplanktonoknak nevezzük. A nyílt vízben (pelagiál) nincsenek magasabb rendű vízi növények. Gyakorlatilag a parttól 500 m-re levő terület ez. A nyílt víz életközösségére a plankton lények a legjellemzőbbek. Ezek nagysága néhány mikrontól (pm = 10" 6 m/l cm-ig terjed. A vízi élet alappillérei az algák. A tó algamennyisége a hossztengely irányában változik. Amíg a keleti medence tiszta vizében 2658 egyed/ml (0,27 mg/m 3 ) értéket mértek, addig a Keszthelyi-öböl hipertróf vizében számuk eléri a 103 ezer egyes/ml (38,55 mg/m 3 ) értéket. 1965-1982 között a Keszthelyi-öböl phytoplankton biomasszája (élőanyag tömege) tízszeresére nőtt. 1970-től több esetben észleltek „vízvirágzást" (algavirágzás), így pl. 1982-ben 1983-ban. A tápanyagban dús víz különösen kedvez az algák burjánzásszerű elszaporodásának. A „vízvirágzásban" főszerepet az újabban baktériumhoz sorolt kékalgák Aphanisomenon (8) és Microcystis (9) fajai játszanak.
