6. Balatoni Nyári Tárlat 1972 (Keszthely, 1972)

Ez a kiállítás, mely Egry nevével fonódott össze, s amelyen odaítélik az Egry-díjat, megértette ezt a tanítást és vállalja ezt az örökséget, elsősorban ezért kell bíznunk a jövőjében. Aki nyomon követte az eddigi kiállításokat, az minden bizonnyal megfigyelhette hangjának mind maibbá válását. Következetes erőfeszítés eredménye ez, amelynek az sem mond ellent, hogy egyelőre még számos olyan mű is helyet kap a kiállításokon, amely nem ezt a törekvést szolgálja. Ez a programszerű célkitűzés egy egyértelmű koncepció érvényre juttatása, mely bátran, fokozatosan halad a megvalósulás felé. Ez a tárlat egyik nagy eredménye. Még az is több életerőt adhat egy kiállításnak, ha történetesen a tisztes hagyó, mányok ápolását tűzi ki célul, mintha semmiféle koncepciót nem követ. Természetesen sokkal reménytkeltőbb, ha egy kiállítás a ma művészete mellett tör lándzsát, és emellett következetesen kitart. Akik szívükön viselik a Balatoni Nyári Tárlat további sorsát, csak azt kívánhatják, hogy még erőteljesebben képviselje ezt a vonalat, mint jelentősége növekedésének legfőbb biztosítékát. Szinte hihetetlen, milyen nehézségekbe ütközik egy olyan program megvalósítása, melynek az a célja, hogy saját korunk művészetét elfogadtassa. A művészet nem rohanja meg barbár módon személyünket mint az éhség vagy a hideg, csak azok számára létezik, akikben megvan az iránta való akarat, tehát a művészetek bizonyos fokig akaratunkra támaszkodva élnek. A művészet iránt való igény és akarat feltámasztásában fontos szerepe lehet egy országos kiállítássorozat következetes művészetpolitikájának, méginkább egy ilyen nagy látogatottságú kiállítás esetében. Ez a cél olyan fennkölt, hogy nem kell búslakodnunk annak az illúziónak — ha úgy tetszik vágyálomnak — a szétfoszlásán, hogy a Balatoni Nyári Tárlatok kapcsán egy Dunántúli, vagy méginkább egy Balatoni Iskola kialakulásának nem lehetünk tanúi. Akik erre gondolnak, azok csaknem kivétel nélkül az Alföldi Iskolára hivatkoznak, és ezzel összefüggésben a hódmezővásárhelyi tárlatra, holott ezek a tárlatok a már régebben kialakult nagy hagyományú Alföldi Iskola velejárói, s éppúgy nem volt szerepük az Iskola kialakulásában, mint ahogy a nemlétező Balatoni Iskola létrejöttében sem várhatunk semmit a mi tárlatainktól. A Balatoni Nyári Tárlat enélkül is halad a maga útján, s hogy a helyes irányban halad, azt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a legtöbb kiállított mű igazolja Aragon nagyszerű kijelentését: ,,A művészetnek sosem volt és ma sem lehet célja annak a megmutatása, amit nélküle is láthat az ember." BARTHA LÁSZLÓ